Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Szakmai cikkek

Itt van az ősz, itt van újra

Farmit szerkesztőség·

E sorok írásakor még nem fejeződött be a nyári növények betakarítása, végleges eredmények nem állnak rendelkezésre. Az biztosnak mondható, hogy a korábbi termésbecslések nem minden esetben realizálódnak.  A napi, aktuális problémák megoldása mellett, egyre inkább gondolni kell a repce vetésterület, és az őszi kalászos területek pontosítására is, a vetésszerkezet kialakítására. Nem egyszerű kérdés. Az őszi kalászosok  továbbra is jelentős területi hányadot kell, hogy képviseljenek a szántó területből. A repce helyzete a fokozódó ipari felhasználás miatt egyre inkább felértékelődik. A kalászosoknál a vetésszerkezet kialakításán kívül nem könnyű a  faj, fajtakérdés, a termesztési cél eldöntése sem. Mindezekkel párhuzamosan előttünk áll a tápanyag ellátás megoldásának kérdése, milyen műtrágyát vásároljunk és mennyit.

Mint minden döntés-előkészítésnél, figyelembe kell venni a szakmai és nem utolsó sorban a pénzügyi lehetőségeket. A kettő nem függetleníthető egymástól, sőt szűkös pénzügyi helyzet megfontoltabb szakmai döntéseket igényel. Ennek az a következménye, hogy a ráfordításokat sok esetben csökkenteni kell. Természetes, hogy csak a rendelkezésre álló keret határáig költhetünk. De hogy milyen termesztés technikai elemeket és milyen arányban csökkentünk az a várható termést – ezáltal a várható jövedelmet is- nagymértékben befolyásolja. A szakmailag kellően megalapozott döntés eredményezheti, hogy a „spórolás” jelentsen jövedelemvesztést. A megváltozott piaci körülmények miatt ez a tápanyag ellátás területére is vonatkozik.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai alapjána mezőgazdasági inputforgalmazók 536 ezer tonna műtrágyát értékesítettek közvetlenül mezőgazdasági termelőknek 2014 I. negyedévében, ez értékben megegyezett az előzőév azonos időszakával.

Meg kell jegyezni, hogy ugyanebben az időszakban az új mezőgazdasági gépek vásárlására fordított összeg  21,8 milliárd forint volt, ami   26 százalékkal haladta meg a 2013 I. negyedévében  ilyen célra fordított összeget.

Természetesen  élni kell a támogatás adta lehetőségekkel, de az állóeszköz beruházásoktól akkor várhatunk el kellő hatékonyságot, ha ugyanakkor gondoskodunk a megfelelő forgóeszköz elállottságról, így megfelelő színvonalú tápanyagellátásról is.

A tápanyag ellátás területén lehet látszólag a legkönnyebben spórolni, takarékoskodni, költséget csökkenteni, de sajnos közvetlenül nem érzékeljük a negatív hatást. Nem számolunk az elmaradt jövedelem többlettel, egy nem átgondolt döntés miatti hatékonyság csökkenéssel. A legrosszabb megtakarítás például a tápanyag ellátás területén az, ha a kívánatos hatóanyag arányt nem vesszük figyelembe, az egyik hatóanyagot viszonylag nagyobb, a másikat pedig kisebb mennyiségben juttatjuk ki.  A termés mennyiségét, minőségét, a termés biztonságot a legalacsonyabb szinten biztosított tápelem határozza meg, függetlenül attól, hogy fő-, vagy mikro tápelemről van szó. Az egyes tápelemek nem helyettesítik egymást. Tehát hibás az az elgondolás, hogy nem adunk foszfort és káliumot, majd egy kicsit több nitrogénnel pótoljuk.

A következő évi tápanyag ellátás tervezésnél vegyük figyelembe először is az ez évi elért terméseredményeket / 1. sz. táblázat/.

1. sz. táblázat

Növény

2013

2014*

t/ha %
2014/2013

ezer ha

t/ha

ezer ha

t/ha

őszi búza

1 083

4,66

995

4,66

100

őszi árpa

193

4,46

208

4,55

102

tavaszi árpa

76

3,08

74

3,68

119

káposztarepce

191

2,46

214

3,07

125

triticale

118

4,05

96

4,07

100

*nem végleges adatok. Forrás: AKI

A tervezéskor természetesen nem az országos átlagokat vesszük figyelembe, hanem a sajátgazdaságunkban elért eredményeket, erre azért van szükség, mert ez alapján  tudjuk kiszámolni, hogy egy területről mennyi tápanyagot vittünk le. Viszonylag nagy pontossággal ismerjük az egyes növényfajok esetében, hogy egy tonna szem illetve szár előállításához mennyi tápanyagot használ fel.  

Törekednünk kell arra, hogy egy tápanyagokkal közepesen ellátott talajon legalább annyit pótoljunk, mint amennyit leviszünk, megakadályozva a talajaink tápanyagban történő elszegényedését. Sajnos a jelenlegi talajhasználat, tápanyag utánpótlási gyakorlat mellett talajaink tápanyag készlete egyre csökken / 1. sz ábra/.

1. sz. ábra

Az átlagos talajellátottság alakulás (295 703 ha.)

Forrás: / Pálmai/ Talajerő Plusz Kft.

Ez az ábra nem az országos átlagot tükrözi, ezen a közel háromszázezer hektáron feltehetően a műtrágya felhasználás magasabb, mint az országos átlag. Műtrágya felhasználásunkban aránytalanul magas a nitrogén arány, talajaink foszfor és kálium elszegényedésének is ez az egyik oka. Ugyanis  az éves műtrágyára fordítandó összeget tekintjük kiindulási alapnak, de ennek felosztása sem mindig szakszerű. Ez pedig egyre inkább veszélyezteti a termés stabilitást, különösen ha az egyéb körülmények is kedvezőtlenek.

Bíztató lenne, ha a csökkenés üteme mérséklődne, vagy megállna. A helyzetelemzéshez hozzátartozik – minden különösebb kommentár nélkül – Szűcs Mihály és Szűcs Mihályné /2003/ az OMTK –kísérleti adatainak ismertetése, mely szerint10 mg/kg Al – oldható – P2O5 növekedést karbonátos talajon 158 kg, savanyú talajon pedig 244 talajban maradó hatóanyag idéz elő. A kálium esetében nem mutattak ki különbséget a különböző kémhatású talajok között, 10 mg/kg AL – oldható – K2O  növekedésre jutó talajban maradó K- hatóanyag mennyisége 366 kg.

A foszfor és kálium műtrágyázás hatása a nitrogén műtrágya használattal ellentétben nem egy adott évben mérhető.  Üzemen belül ajánlatos évente mérleget készíteni és ügyelni arra, hogy a csökkenés ne következzen be évről évre. Különösen figyelni kell, a közepes ellátottsági szintű területeken, ahol könnyen egy kategóriával alacsonyabb szintre kerülhet a talajunk, mellyel jelentősen csökkentjük a terméskilátásokat és a termés stabilitást, növeljük a termésingadozás valószínűségét. Tehát a tápanyag ellátásnak a célja az adott évi műtrágyázáson kívül a szinten tartás, a fenntarthatóság biztosítása.

Mi indokolja még, hogy a tápanyagellátással kiemelten foglalkozzunk?

Egyrészt mert jelentős hatással van a termés mennyiségére és minőségére, másrészt, mert a tápanyag-ellátásra fordítandó összeg a termelési költségen belül magas hányadot képez. A termelés jövedelmezőségét eldöntheti, hogy a termést legnagyobb mértékben befolyásoló tényező és a költség jelentős hányadát kitevő rész milyen hatékonyságú.

A szántóföldi növénytermesztést adott talajon és a mindenkori időjárási körülmények kedvező, vagy kedvezőtlen hatásai mellett kell, hogy végezzük. A kedvezőtlen hatások kivédésére, mérséklésére lehetőséget ad a termesztés technológiai elemek okszerű, tudatos használata.. E hatásokat csak a termelési tényezők együttes optimalizálásával mérsékelhetjük, ha tényezők bármelyike elmarad a többi színvonalától, akkor nő a kockázat.  Az egyes termesztés technológiai elemek mérséklő hatása együttesen értelmezendő a Liebig által megfogalmazott alapelvek szerint, hogy ugyanis a termést, azaz a jövedelmezőséget mindig a minimumban lévő tényező a „gyenge láncszem” határozza meg.

Ha minden tényezőt optimálisan biztosítunk, akkor érjük el a legjobb eredményt és a legnagyobb jövedelmet. Ez a pénzügyi korlátok miatt, nem minden esetben valósítható meg. Úgy járunk el helyesen, ha a befolyásoló tényezőket egymáshoz viszonyítva közel azonos szinten biztosítjuk, mert kockázatos, ha termelési tényezőket színvonalbeli különbségekkel alkalmazzuk. Ezért kell a ráfordításokat a „gyenge láncszemek” javítására felhasználni. Ezek a ráfordítások többszörösen megtérülnek, míg a magas szintű elemek tovább növelésének a megtérülése már kérdéses.

A Liebig törvény a termesztés elemein belül igaz a tápanyag ellátásra is.  Az egyre élesedő versenyhelyzetben csak az a termelő lehet sikeres, aki optimalizálja a ráfordításokat az elérhető nagyobb jövedelem érdekében. A termesztés biztonsága megköveteli, hogy a szükséges tápelemek rendelkezésre álljanak, de a termesztés jövedelmezősége nem engedi meg, hogy feleslegesen adjunk ki akár egyetlen kilogramm hatóanyagot. A hatóanyag arányok megállapításához elengedhetetlen a talajvizsgálati eredmények felhasználása. A táblán belüli differenciálás technikai feltételei még kevés helyen adottak, de a táblák között szükséges differenciálni, a hatékonyság érdekében fel kell hagyni az uniformizált gyakorlattal. Célszerű figyelembe venni a fajta tulajdonosok ajánlásait. Jelentős eltérések vannak az egyes fajták, hibridek igénye között.   Ha nem rendelkezünk talajvizsgálati eredményekkel, akkor az elővetemény figyelembevételével és a  növényfaj igényéből tudunk kiindulni és annak megfelelően kell az arányokat megállapítani. Ezért is nehezen indokolható, hogy az összetett műtrágyák közül az 1:1:1 hatóanyag arányú termékek felhasználása a legnagyobb mértékű. A szaktanácsok alapján ritka esetben fordul elő, hogy a foszfor és kálium optimális kijuttatási aránya megegyezzen. Tehát a legnagyobb mennyiségben felhasznált műtrágyaféleség hatékonysága nem a legkedvezőbb. Hozzáteszem a kijuttatatott műtrágya nem vész kárba, de a jelenlegi versenyhelyzetben a termésstabilitás, a hatékonyság és a jövedelem maximalizálás a termesztés célja.

Az egyes agrotechnikai tényezők egymáshoz viszonyított optimalizálása elengedhetetlenül fontos, de ismerni kell az egyes tényezők hatását is. Dr. Pepó Péter professzor kisparcellás kísérletekben 2004-2013 között az egyes agrotechnikai elemek mért, illetve tapasztalt eredményeit a 2. sz. ábra szemlélteti.

2. sz. ábra

Az évjárat és az agrotechnika szerepe a búzatermesztésben ( Debrecen, csernozjom talaj, 2004-2013)

Milyen műtrágyát használjunk?

Általánosan a komplex műtrágyák használata javasolt, velük elkerülhető a mono műtrágyák használatával járó többszörös talajtaposás valamint a kevert műtrágyák kijuttatásánál jelentkező szóráskép hiányosságok. Azok a komplex műtrágyák a legalkalmasabbak, melyek széles nitrogén- foszfor- káli arányokkal beszerezhetőek az adott tábla igényének megfelelően. Egyre több a mikroelemekkel is kiegészített készítmény, melyek további lehetőséget adnak a jövedelmező termesztéshez. A hatóanyag mennyiségen és arányokon kívül figyelembe kell venni a fizikai tulajdonságokat is. Olyan készítményt kell választani. amely alkalmas a meglévő berendezéseinkkel történő kijuttatásra legyen az széles munkaszélességű műtrágyaszóró, vagy vetőgépre szerelt kijuttató berendezés.

Alaptrágyázásra ajánlhatóak a YaraMilaTMtermékcsalád tagjai, melyek a különböző talajtípusokon, különböző tápanyag ellátottsági szinteken is optimális választási lehetőséget adnak az egyes növényfajok harmonikus tápanyag ellátásához / 2. sz.táblázat/

2. sz. táblázat

Összetétel

P/K

NPK 7-12-25

0,48

NPK 13-13-21

0,61

NPK 7-20-28

0,71

NPK 8-24-24

1,0

NP16-27-7

3,8

A YaraMilaTMtermékcsalád a fő tápelemeken kívül jelentős mértékben tartalmaz mezo, és mikroelemeket is.

További lehetőségek a Yara termék kínálatából az elővetemény és a talaj figyelembe vételével:

NPK 15-15-15
NPk 20-20-0
NPK 7-21-0
NPK 12-27-0

Mikrogranulált műtrágya a YaraMila Starter N 10,5 %; P2O5 47%; Zn 2%; B 0,1%

A mikroelemek szerepe nem kisebb jelentőségű, mint a fő tápelemeké, sőt egyre inkább növekszik, egyrészt mert a talajaink ellátottsága nem kielégítő, másrészt a növekvő termésátlagokkal a növények igénye is nő a mikroelemek vonatkozásában is. Ellátásuk folyamatos rendszerben ajánlott, melynek lényege, hogy ne a már hiányt szenvedett növényállományt kezeljük, hanem előzzük meg annak bekövetkeztét. Részben az alaptrágyákkal, részben az őszi növényvédelmi munkákkal egybe kötve lombtrágyákkal biztosíthatjuk a növények fiatalkori mikroelem igényét, megelőzve a hiány kialakulását.

A növények tápanyag ellátásában a műtrágyázásnak csak kiegészítő szerepe van, hiszen a növények a szükséges mennyiség jelentős részét a talaj tápanyag készletéből fedezik.  A talaj természetes tápanyag szolgáltató képessége nagymértékben függ annak mindenkori állapotától.  Minden technológiai elemet okszerűen hadrendbe kell állítani a megfelelő talajállapot elérésére. Szükséges ez a termésstabilitás megteremtése érdekében mivel egyrészt a csökkenő műtrágya felhasználás miatt egyre nagyobb mértékben kell a tápanyag ellátást a talaj természetes tápanyag szolgáltató képességére alapozni, másrészt okszerű talajhasználattal a műtrágyázás hatékonysága és  költsége egyébként is csökkenthető.

Összefoglalva: A mindennapi gondok, problémák mellet ajánlatos az őszi vetésű növények tápanyag ellátásának kérdésével alaposan foglalkozni, nem túlhangsúlyozva annak szerepét és jelentőségét. A műtrágya ellátásban hiány nem valószínűsíthető, sőt a kínálat egyre inkább bővül. Jó választás, jó döntés csak megfelelő előkészítés után hozható. Ennek alapja az időben megkért szaktanács, a kellően előkészített, táblára lebontott hatóanyag mennyiség megállapítása. Ezek ismeretében pedig az igényeket optimálisan kielégítő műtrágya megválasztása és a legkedvezőbb beszerzési források megkeresése. 

Dr. Térmeg János
szaktanácsadó