RAPOOL tavaszi repce technológiai javaslatok 2012
Az őszi vetések jellemzően nehéz, sokszor kritikus körülmények között
kerületek a talajba. A rendkívül aszályos időjárás következtében a magágykészítés,
a vetés és a növények kezdeti fejlődése sem lehetett optimális. A repce
vetésterületének nem kis része a nálunk megszokott késői időpontokhoz képest is
később kerülhetett csak elvetésre és ugyanez volt jellemző a kalászosokra is. Az
állományok fejlettsége ezért meglehetősen heterogén képet mutat az egyes
országrészekben. Azokon a termőhelyeken, ahol a termelők az őszi vetések
részleges újravetése mellett döntenek, a lehetséges alternatívák közé – az aktuális
árkilátások ismeretében – a tavaszi repce is felsorakozik. A tavaszi repce
termőképessége ugyan elmarad az őszitől, de jó körülmények között, magas
technológiai szint mellett jövedelmező tavaszi alternatíva lehet. Ökonómiai értékelése
során nem szabad megfeledkezni kiváló elővetemény- ill. a talajszerkezetre gyakorolt
jótékony hatásairól sem. Kétségtelen, hogy jövedelmezősége általában nem éri el
az ősziét, de reális értékelésekor a lehetséges tavaszi vetésű alternatívákkal kell
összevetni. Az őszi megritkult állományok foltszerű kipótlása tavaszi repcével nem
ajánlott, ugyanis vegetációs ciklusuk eltérő, a tavaszi repce 2-3 héttel később érik.
Talajigény, talaj-előkészítés
Talajigénye alapvetően nem tér el az ősziétől. Rövidebb tenyészideje miatt
azonban a tavaszi repce kompenzációs képessége gyengébb, azaz a vegetáció alatt
bekövetkező stresszhelyzetek, vízhiány jelentősebben befolyásolják a termés
nagyságát.
A tavaszi repce is aprómorzsás, jól ülepedett magágyat igényel, melyhez az őszi
mélyszántás teremti meg a szükséges alapot. A téli csapadék jobban hasznosul, a
talaj is jobban ülepedik ill. tavaszra csak a magágykészítés marad. Szántás nélküli
talajművelés is alkalmazható, de feltétlenül ügyelni kell a talajtömörödések
elkerülésére. A talaj felső rétegének jó átszellőzhetősége biztosítja a
talajhőmérséklet gyorsabb emelkedését, a jó kelést.
Fajtaválasztás
A hibridnemesítés már uralkodóvá vált a tavaszi repcében is, a köztermesztésben
megjelentek a tavaszi hibridek, amely a korábbi fajtákhoz képest 8-10%-os
terméstöbblet elérésre képesek. A hibridekre jellemző erőteljesebb gyökérzet, jobb
aszály- és stressztűrés lehetővé teszi, hogy kritikus körülmények között is
jövedelmező maradhat a termesztés. Erőteljesebb kezdeti fejlődésük, az eddigi
fajtáknál jóval korábbi virágzásuk és érésük különösen gyengébb termőhelyeken,
kritikusabb környezeti feltételek esetén válik előnyükre. Magasabb
vetőmagköltségüket – az aktuális piaci árakon kalkulálva – már kevesebb, mint 100
kg terméstöbblettel nagy biztonsággal tudják ellensúlyozni, a nagyobb
termésbiztonság és termésstabilitás előnyeiről nem is beszélve.
Vetés
A vetést célszerű minél korábban (mint a zabot), száraz körülmények között
elvégezni. A késői vetés és az ezzel összefüggő későbbi betakarítás kedvezőtlen
körülmények között tovább növeli a terméskockázatot. Késői vetéskor a tavaszi
repce nem képes a szükséges vegetatív tömeg kifejlesztésére, ami a magas termést
megalapozza. A korai vetés viszont erősíti a vegetatív növekedést, a mélyebb
gyökerezés biztosítja a jobb víz- és tápanyagellátást, növekszik a termésbiztonság,
így csökkenhet az állomány klímaérzékenysége. A vetőmag csírázása már 2-3 ºC
talajhőmérsékleten elkezdődik. A tavaszi repce korai fejlődési szakaszában -4 ºC
alatti hőmérsékletre érzékenyen reagál, ugyanakkor jellemző, hogy fagypont alatti
hőmérséklet esetén a növényi részek megkeményednek és ebben az állapotában a
tavaszi repce akár -8 ºC-os fagyot is elvisel. A fiatal növények kisebb fagykárok után
jól regenerálódnak, ezért esetleges kitárcsázása előtt érdemes néhány nap időt adni
neki.
Kedvező vízellátottságú magágy esetén a vetésmélység 1-2 cm legyen,
száraz körülmények között max. 3 cm, talajtömörítéssel. Az ajánlott vetésnorma a
vetésidőtől függően 80-120 csíraképes mag/m2 a fajták esetén (az ezermagtömeg
függvényében ez 3,5-5,0 kg/ha vetőmagmennyiséget jelenthet). Hibrideknél a
kivetendő mag mennyisége ennél lényegesen alacsonyabb, 50-70 csíraképes
mag/m2 (ca. 3,0-4,0 kg/ha). Későbbi vetéskor szükséges a kivetendő mag
mennyiségének növelése, mivel a nappalok hosszának változása ill. a növekvő
hőmérséklet gyors szárbaindulást és virágzást okoz, lerövidítve ezzel azt az
időszakot, ami egy erőteljes, robosztus, nagyszámú oldalelágazást létrehozó
növényszerkezet kialakulásához szükséges. Csökken az elágazódások száma, így
nagyobb vetésnormával, nagyobb egyedsűrűséggel kell legalább részben
ellensúlyozni a várható terméskiesést.
Tápanyagellátás
Egy jó fejlettségű tavaszi repce állomány terméspotenciálja jóval meghaladja a
3 tonnát. Hogy a gyakorlatban ez ritkán realizálódik az számos okra, többek között
vízhiányra, hőségre, állati kártevőkre vezethető vissza. Ezek a körülmények
megnehezítik a tápanyagigény pontos meghatározását. A tavaszi repce rövidebb
tenyészideje és sekélyebb gyökérzete miatt igényli a jó tápanyagellátást. 3 to/ha
termés eléréséhez mintegy 70 kg/ha P2O5, 160 kg/ha K2O valamint 50 kg/ha MgO
hatóanyagnak kell a talajkészletből ill. az alaptrágyázásból rendelkezésre állni.
A N-igény 100 kg terméselvárásonként 5-6 kg hatóanyag. Javasolt vetéskor
80-100 kg N/ha kijuttatása, valamint a szárbaindulás kezdetére időzített 40 kg N/ha
második adag. Kedvező körülmények, magas terméskilátások esetén javasolt egy
növényvédelmi kezeléssel kombinált 3. kijuttatás is, 10-20 kg N/ha adagban. A Nellátás
teljes egészében biztosítható hígtrágyával. Vetés előtt javasolt max. 20 m3
talajba dolgozása, a virágbimbók megjelenéséig további 10-15 m3 kijuttatására nyílik
mód.
A kéntrágyázás különösen fontossá vált azóta, hogy a légköri utánpótlás
számottevően lecsökkent. 20-30 kg S/ha (1 kg S 100 kg terméselvárásonként)
megelőzi az akut kénhiány kialakulását. A kénhiány, ellentétben a N-hiánnyal,
először a legfiatalabb leveleken jelentkezik (a szélről befelé haladva kivilágosodnak a
levelek). Halványsárga és fehér sziromlevelek az akut kénhiány legbiztosabb jelei.
Ilyen esetben azonnali levéltrágyázással (keserűsó, ammóniumszulfát) mérsékelhető
a terméskiesés. A kellő bór-ellátottság a zavartalan virágzás és a megfelelő
terméskötődés alapfeltétele.
Növényvédelem
A tavaszi repce gyomelnyomó-képessége jó. A viszonylag magasabb vetési
norma és a gyors fiatalkori növekedés általában elegendő gyomelnyomóképességgel
rendelkezik, de a korai vetés esetére javasolt csökkentett vetőmagdózis
kedvezőtlen fejlődési körülményekkel kiegészülve szükségessé teheti a gyomirtást.
Az állati kártevők valójában megegyeznek az őszi káposztarepce tavaszi
károsítóival, a tavaszi repce rövidebb tenyészideje ill. gyors korai fejlődése miatt
általában kisebb a kártétel. A fénybogár tekinthető a legfontosabb kártevőnek, korai
fejlődési stádiumban már 1-2 bogár/növény esetén szükséges a védekezés. A
repcebecő ormányos ill. a repcebecő szúnyog különösen a környező őszi
káposztarepce táblákról vándorolhat át. A repcedarázs és a levéltetvek általában
ritkán igényelnek vegyszeres védekezést.
A virágzás alatti csapadékos, párás idő elősegítheti a gombabetegségek, főleg
a szklerotínia megjelenését. Az érés során jelentkező nagymennyiségű csapadék
alternária és botritisz fertőzést okozhatnak, melyek elsősorban a korai
becőfelpattanás miatt csökkenthetik a termést. Az íly módon fertőződött állományokat
a lehető leggyorsabban célszerű betakarítani.
Szárcsökkentő alkalmazása csak különösen buja állományok, gyenge
állóképességű fajták és rendkívül csapadékos körülmények között indokolt.
Szárazság, hőség esetén az ilyen kezelések terméscsökkenést okoznak!
Betakarítás
A tavaszi repce betakarítása – a vetésidő függvényében – 2-3 héttel későbbre
esik, mint az őszié. Az aratás technikai feltételei megegyeznek az ősziével.
Vékonyabb szára és általában kisebb zöldtömege miatt betakarítása gyorsabb.
