Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Szakmai cikkek

A repce tápanyag-ellátása ősszel és tavasszal

Így alapozzuk meg ősszel és tavasszal a káposztarepce tápanyag-ellátását: alaptrágya, nitrogén-fejtrágyázás, kén- és bórpótlás, nitrátrendeleti szabályok.

Farmit szerkesztőség·
A repce tápanyag-ellátása ősszel és tavasszal

Az őszi káposztarepce ma a legintenzívebben termesztett szántóföldi növényeink közé tartozik, és a tápanyag-utánpótlás a ráfordítások egyik legnagyobb tétele. A sikeres termés alapjait ősszel rakjuk le: a jól ellátott, a fagyok beállta előtt megfelelő fejlettséget elérő állomány telel át a legbiztosabban. Tavasszal pedig a nitrogén, a kén és a bór összehangolt pótlásán múlik, hogy az ősszel kialakult termőképletekből mennyi termés lesz.

A repce tápanyagigénye

A nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. melléklete szerint a repce egy tonna magtermésre, a szárral és a becőhéjjal együtt 55 kg nitrogént, 35 kg P2O5-öt és 43 kg K2O-t vesz fel. Egy 3,5 t/ha-os termés tehát nagyságrendileg 190 kg N, 120 kg P2O5 és 150 kg K2O felvételével jár. A repce emellett a legnagyobb kénigényű szántóföldi növényeink egyike, és a bórra is kifejezetten érzékeny.

Fontos, hogy ne kezeljük az üzem összes repcetábláját egyformán. A talajvizsgálati eredmény, az elővetemény, a vetésidő és a hibrid vagy fajta tápanyagreakciója mind módosítja az igényt, ezért a tápanyagtervet táblánként érdemes elkészíteni.

Őszi alaptrágyázás

Az őszi alaptrágyázás célja, hogy az őszi fejlődéshez szükséges nitrogén, valamint a teljes tenyészidőre szükséges foszfor és kálium rendelkezésre álljon. A foszfort és a káliumot a talajvizsgálat alapján, a tervezett termésnek megfelelő arányban adjuk ki, a magágy-előkészítés előtti talajmunkával bedolgozva. A foszfor a gyökérfejlődést és a téli fagytűrést alapozza meg, ezért gyengébb foszforellátottságnál ősszel nem szabad spórolni vele.

A repce őszi nitrogénigénye termőhelytől függően többnyire 30–50 kg/ha hatóanyag. A cél, hogy a növények a fagyok beálltáig elérjék a 8–10 leveles állapotot – a fejletlenebb és a túlfejlett állomány egyaránt rosszabbul telel. A pontos adagot a következők befolyásolják:

  • elővetemény: pillangós után kevesebb, sok szármaradványt hagyó kalászos után több nitrogén kell;
  • vetésidő: a korai vetés kevesebb, a megkésett vetés a gyors kezdeti fejlődéshez több nitrogént igényelhet;
  • hibrid vagy fajta: az erőteljes őszi fejlődésű hibrideknél mérsékeltebb adag javasolt;
  • a talaj nitrogénszolgáltató képessége és az őszi időjárás.

A túl sok őszi nitrogén buja, megnyúlt, fagyérzékeny állományt nevel, és növeli a téli kimosódás kockázatát is.

Tavaszi nitrogén-fejtrágyázás

Tél végén először az állomány állapotát kell felmérni: a tőszámot, a levélveszteséget és a tenyészőcsúcsok épségét. Ahol a tél sok levelet elvitt, ott a levelekben tárolt nitrogén is elveszett; a gyenge, hiánytüneteket mutató állománynak korai, gyorsan felvehető (nitrát) nitrogénre és kénre van szüksége. A jól áttelelt, erős állományt viszont nem kell túl korán és túl nagy adaggal hajtani, mert ez buja vegetatív növekedést és gyengébb oldalhajtás-képződést okozhat.

A kitárcsázásról vagy meghagyásról szóló döntésnél ne a már elköltött pénzt mérlegeljük, hanem azt, hogy a még felmerülő költségek után a várható árbevétel felveszi-e a versenyt egy tavaszi vetésű növény jövedelmével. Ha az állomány megmarad, a regenerációt korai tápanyagpótlással segítsük; ha végül kitárcsázzuk, a tavasszal már kijuttatott nitrogént, foszfort és káliumot az utónövény tápanyagmérlegében vegyük figyelembe. Az ősszel alkalmazott gyomirtó szerek esetleges utóhatását az utónövény megválasztásánál szintén ellenőrizzük a szer címkéjén.

  • Első adag: a vegetáció megindulásakor, a nitrogén mellett mindig kénnel együtt.
  • Második adag: szárbaindulás és zöldbimbós állapot között, amikor a vegetatív növekedés a legintenzívebb; laza talajon itt is előnyös a kéntartalmú nitrogénforma.
  • Harmadik, kiegészítő adag: csak jó állapotú állományban és kedvező terméskilátás mellett gazdaságos.

Lényeges különbség a kalászosokhoz képest: a repce nem őszi kalászos, ezért nitrátérzékeny területen november 30. és február 15. között tilos alá trágyát kijuttatni, és fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra később sem szabad. A számításban figyelembe vehető maximális nitrogén mezőségi talajon gyenge, közepes és jó nitrogénellátottságnál 230, 210, illetve 200 kg/ha, barna erdőtalajon 210, 200 és 180 kg/ha, réti és öntéstalajon 200, 190 és 170 kg/ha. A nitrogén túlzott adagolása rontja az olajnövények minőségét, ezért a gazdasági optimum mindig a maximális terméshez tartozó adag alatt van.

Kén és bór: nélkülük a nitrogén sem hasznosul

A kén a fehérje- és olajszintézishez, valamint a nitrogén hasznosulásához nélkülözhetetlen; kénhiányban a repce a rendelkezésre álló nitrogént sem tudja hatékonyan felhasználni. A brit mezőgazdasági kutatási testület (AHDB) saját szántóföldi kísérletei alapján repcére 50–80 kg/ha SO3 (mintegy 20–32 kg/ha kén) kijuttatását ajánlja kora tavasszal, szulfát formában. A kísérletekben a kénre adott terméstöbblet a laza és középkötött talajokon jelentkezett, a hiány kockázatát pedig a talaj fizikai félesége és a csapadékos tél jobban előrejelezte, mint a talaj- vagy növényvizsgálat.

A bór a virágzás, a termékenyülés és a gyökérfejlődés szempontjából kulcsfontosságú. Hiánya főként erősen kilúgzott, savanyú homokon és túlmeszezett talajon alakul ki, száraz tavaszon pedig jól ellátott talajon is felléphet. A bórpótlás a vegetáció megindulásától a szárbaindulásig a legindokoltabb; lombtrágyaként a növényvédelmi kezelésekkel is kombinálható – előtte végezzünk keverési próbát, és csak a NÉBIH adatbázisában jelenleg engedélyezett szerekkel keverjük, a címke szerint.

Kémhatás, kalcium és magnézium

A repce a savanyú, kalciumban szegény talajt rosszul viseli, ilyen táblákon a meszezés a tápanyag-utánpótlás hatékonyságának előfeltétele, mert savanyú közegben a foszfor egy része megkötődik, a gyökérfejlődés pedig gyengül. Laza, savanyú homokon a magnéziumhiány is gyakori, ezt magnéziumtartalmú alaptrágyával vagy lombtrágyával előzhetjük meg.

Tápanyag-naptár repcében

Időszak Feladat Megjegyzés
Vetés előtt (nyár vége) Foszfor és kálium alaptrágya, őszi nitrogén talajvizsgálat alapján; őszi N többnyire 30–50 kg/ha
Ősz, lombos állapot Szükség szerint bór- és mikroelem-lombtrágya cél a 8–10 leveles állapot a fagyokig
Február 15. után, vegetációindulás Első N-fejtrágya kénnel nitrátérzékeny területen február 15-ig tilos
Kora tavasz Kénpótlás 50–80 kg/ha SO3 szulfát formában
Szárbaindulás – zöldbimbó Második N-adag, bórpótlás a legintenzívebb vegetatív növekedés ideje

Összefoglalás

  • A repce fajlagos igénye tonnánként 55 kg N, 35 kg P2O5 és 43 kg K2O; a tervet táblánként készítsük el.
  • Ősszel mérsékelt, 30–50 kg/ha nitrogén és talajvizsgálatra alapozott PK-alaptrágya a cél; a 8–10 leveles állapot a jó áttelelés záloga.
  • Tavasszal az állomány állapotához igazítsuk a nitrogént; nitrátérzékeny területen február 15. előtt nem lehet trágyázni.
  • A kén és a bór pótlása nélkül a nitrogén sem hasznosul jól.