Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Szakmai cikkek

Egy nehéz év a szőlővédelemben

Farmit szerkesztőség·

A jóval a virágzást megelőző és az átlagosnál nagyobb számú primer
lisztharmat tünet alapján még arra lehetett következtetni, hogy az idei
év főszereplője újra a lisztharmat lesz. A hűvös, csapadékos időjárás
hatására azonban a lisztharmat felfutása lelassult és ritkán látható
erővel támadott a peronoszpóra. A nehéz szőlővédelmi helyzet
kialakulását segítette, illetve sok helyen kiváltója volt, hogy a
sorozatos esőzések és a felázott talajok miatt, a vegetáció elején a
kontakt készítményekkel történő kezelések részben, vagy teljesen
elmaradtak. Sok helyen csak közvetlenül a virágzás előtt tudták
elvégezni az első permetezést, olyankor, amikor már az első fertőzések
megindultak. Ebben a helyzetben az döntött jól, aki ekkor már nem a csak
kontakt hatóanyagot tartalmazó gombaölő szereket, hanem a felszívódó
(vagy legalább mélyhatású) és kontakt, blokkolni is képes
hatásmechanizmusú készítményeket választotta. A permetezési fordulók
tarthatatlansága miatt, az érzékeny fajtákon a legjobbnak tartott
kombinációk sem mindig hoztak (hozhattak) jó eredményt. A még
láthatatlan fürtfertőzések a máskor tökéletesen ható és bizalmat élvező
fungicidek kijuttatása után 2-3 nappal váltak láthatóvá és
megdöbbentővé. Az ilyenkor szokásos gyors rákezelés, és az esetleges
készítményváltás sem hozott áttörő sikert. Nem is hozhatott, mert a
kuratív aktivitás visszafelé számolva nem több 1-2 napnál, a
rákezeléseknél pedig ennél hosszabb fertőzésekkel találkoztak a gombaölő
szerek és inkább „csak” az újabb fertőzéseket hiúsították meg. Míg a
levélen a beszáradó olajfoltok, a penész kiverődés elmaradása mutatta a
kezelések eradikatív hatását, tehát visszajelezték a kezelés
hatékonyságát, a fürtökön nem volt, mert nincs is ilyen látványos „hatás
visszajelzés”. A korábban fertőződött bogyók nem gyógyulnak meg, nincs
lokalizálódó folt, hanem az először halványszürke bogyók fokozatosan
bebarnulnak és leszáradnak. Az ilyen ültetvényekben már az is eredmény
volt, ha a fertőzés erőssége, a fürtök teljes vagy részleges elhalása a
jelentősebb gazdasági kár szintje alatt maradt. Később, a július első
felében beköszöntő meleg a korábbi esőzésekből származó
harmatképződéssel együtt jó környezeti tényezőket teremtett a
lisztharmatnak, ami a még érzékeny fenológiai állapotban lévő bogyókon
és a leveleken is megjelent. Várható volt, hogy a nagy meleg és a
védekezések leállítják a peronoszpórát és mérséklik az erőre kapott
lisztharmatot, de a kánikula nem tartott sokáig, és a változékony
időjárás továbbra is segítette mindkét veszélyes szőlő kórokozó újabb és
újabb fertőzési hullámait. Augusztus elejére országos átlagban már húsz
százalékos terméskiesésről hallhattunk becsléseket, amit elsősorban a
virágzást megelőző és az azt követő kisbogyós időszakban elszenvedett
peronoszpóra fertőzések számlájára írnak. A július végi, augusztus
eleji, csak kontakt készítményekkel történő kezelések helyett sok helyen
még mindig a kontakt és felszívódó kombinációkat alkalmazták, ami
szintén nem szokványos. A bogyók fenológiai állapota ezt ebben az
időszakban már nem indokolta, hiszen ekkora már ellenállóak a
lisztharmat és peronoszpóra fertőzésekkel szemben, viszont a leveleken
jelentkező újabb és újabb friss penészkiverődések, és a nagyobb
lombfelület veszteség lehetősége óvatosságra késztették a
szőlőtermelőket.

A szüret még sok fajta esetében messze van, és az időjárás hozhat még
nehéz helyzeteket az egyébként is meggyötört ültetvényekben. A
szürkepenészre még fontos odafigyelni és az sem mindegy, hogy a
peronoszpóra és a lisztharmat milyen mértékben fut fel a vegetáció
végéig, hiszen a sok fertőző képletet maga után hagyó év melegágya lehet
a következő nehéz évnek. A szürkepenész ellen továbbra is az egyik
meghatározó készítmény a Teldor. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy a
Teldor hatástartama az egyik leghosszabb a botriticidek között, a másik,
hogy egyedi hatásmechanizmussal rendelkezik. Ez utóbbi tulajdonsága a
megoldás kulcsát jelentheti a rezisztens Botritisz populációk
kifejlődésének folyamatos megelőzésében. A Teldor egyszeri alkalmazását a
zsendülés idején mindenképpen javasoljuk, második alkalmazását csak
olyan területeken, ahol a későn lekerülő fajtákat erős botritisz
fertőzés veszélyezteti. Fontos, hogy a többi szürkepenész elleni
készítményhez hasonlóan a Teldor-t is megelőző védekezés formájában,
azaz preventíven alkalmazzuk.      

Lovász Csaba
Bayer CropScience