Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Szakcikkek

Kukoricatermesztést támogató, többéves kísérleti tapasztalatok

Mit tanítanak a hazai tartamkísérletek a kukoricáról? Vetésforgó és monokultúra, nitrogénhatás és évjárat, gyakorlati N-tervezés 2026-ban.

Farmit szerkesztőség·

A hazai tartamkísérletek két fő tanulsága a kukoricatermesztők számára: a változatos vetésforgó sokszor legalább annyit ér, mint a műtrágya, a nitrogén hatása pedig erősen függ az évjárattól. A martonvásári kísérletben a pillangóst is tartalmazó vetésforgókban a vetésváltás a kukorica termésnövekedésében a trágyázással egyenrangú vagy annál nagyobb súlyú tényező volt, a nitrogénadag növelése pedig csak addig térül meg, amíg az évjárat vízellátása engedi. A gyakorlatban ezért a N-adagot ne rekordtermésre, hanem talajvizsgálatra, előveteményre és reális termésszintre tervezzük, és megosztott kijuttatással igazítsuk az évjárathoz.

Miért érdemes tartamkísérletekre figyelni?

A portál 2013-ban egy martonvásári, négytagú vetésforgóban (kukorica – tavaszi árpa – borsó – őszi búza) több hibriddel végzett N-trágyázási kísérlet kapcsán foglalkozott először a témával. Egy-két éves kísérletből nem ítélhető meg, hogyan hat ugyanaz a nitrogénadag aszályos és csapadékos évben – erre csak a több évtizede azonos kezelésekkel futó tartamkísérletek alkalmasak. Martonvásáron, a Mezőgazdasági Intézetben ma is futnak ilyen kísérletek; a vetésforgó–monokultúra tartamkísérletet 1960-ban állították be.

A martonvásári vetésforgó-kísérlet felépítése

A kísérlet hét vetési sorrendet hasonlít össze, a kukorica és a búza részarányát a nyolcéves ciklusban 100 és 25% között változtatva:

  • kukorica-monokultúra és őszibúza-monokultúra;
  • időszakos monokultúrák (3 év lucerna + 5 év kukorica, illetve 3 év lucerna + 5 év búza);
  • búza–kukorica dikultúra (2 év búza + 2 év kukorica);
  • trikultúra (3 év lucerna + 3 év kukorica + 2 év őszi búza);
  • norfolki típusú vetésváltás: kukorica – tavaszi árpa – borsó – őszi búza.

A tápanyag-kezelések: trágyázatlan kontroll; istállótrágya (30 t/ha négyévente) + NPK (100 + 50 + 50 kg/ha/év); 2008-ig szár-, illetve szalmabedolgozás + NPK; csak NPK (100 + 50 + 50 kg/ha); valamint a felvett tápanyag pótlása (kukoricánál 230 + 110 + 200 kg/ha/év NPK).

Vetésforgó vagy trágya: mi számít többet?

Az 1961–2016 közötti adatok alapján a kutatók azt vizsgálták, hogy a monokultúrához viszonyított termésnövekedésből mekkora rész tulajdonítható a vetésforgónak, és mekkora a trágyázásnak.

Vetési sorrend (kukoricára) Vetésforgó-hatás / trágyahatás aránya
3 év lucerna + 5 év kukorica 15 / 85
2 év búza + 2 év kukorica 16 / 84
3 év lucerna + 3 év kukorica + 2 év búza 52 / 48
Norfolki forgó (kukorica – tavaszi árpa – borsó – búza) 56 / 44

Az eredmény egyértelmű: ahol a kukorica sokáig vagy gyakran követi önmagát, ott a termést elsősorban a trágyázás tartja fenn; a változatos, pillangóst is tartalmazó vetésforgóban viszont a vetésváltás hatása már meghaladja a trágyáét. Őszi búzánál a norfolki forgóban ez az arány 88/12 volt a vetésforgó javára. A kutatók a termésstabilitást is értékelték, vagyis a vetésforgó hatását nemcsak az átlagtermésben, hanem az évek közötti ingadozásban is vizsgálták.

Évjárat és nitrogénhatás

A nitrogén hatékonysága a víztől függ: jó vízellátású évben a nagyobb adag jól hasznosul, száraz évben viszont a többletnitrogén nagy része nem alakul át terméssé. Ezért fontos, hogy a kísérleti eredményeket mindig az adott év és termőhely tükrében olvassuk. Egy debreceni tartamkísérletben (2019) egy FAO 420-as és egy FAO 490-es hibrid átlagában 120 kg/ha nitrogén a trágyázatlan kontrollhoz képest 78,5%-kal, 3,965 t/ha-ral növelte a termést, és statisztikailag igazolhatóan javította a szárazanyag-beépülést – a nagyobb nitrogénellátás ugyanakkor több esetben csökkent mikroelem-felvétellel járt, a cinktartalom a zöld növényi részekben és a termésben is kisebb lett. A gyakorlati következtetés:

  • Az optimális N-adag termőhelytől, hibridtől és évjárattól függ, mindenhol érvényes „jó adag” nincs.
  • Száraz években a nagy N-adag nem térül meg, ezért a teljes adag egyszeri, korai kijuttatása kockázatos.
  • A nitrogén mellett a mikroelem-ellátottságra (különösen a cinkre) is figyelni kell.

Gyakorlati N-tervezés kukoricában 2026-ban

  1. Talajvizsgálat: a nitrátrendelet szerint a kijuttatandó műtrágya-hatóanyag mennyiségét talajvizsgálatra alapozva kell meghatározni, a talaj tápanyag-ellátottságának és a növény igényének figyelembevételével.
  2. Előbeszámítás: a pillangós elővetemény (borsó, lucerna) és a szerves trágya nitrogénjét be kell számítani. Nitrátérzékeny területen a szerves trágyával kijuttatott nitrogén évente nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t, és a kiszámított adag nem lépheti túl a rendelet mellékleteiben megadott határértékeket.
  3. Reális termésszint: a tervet az elmúlt évek átlagához, ne a legjobb évhez igazítsuk – a 2022-es aszályos év 3,4 t/ha-os országos átlaga jól mutatja, mekkora lehet a kockázat.
  4. Megosztott kijuttatás: az alapadag vetés előtt vagy vetéskor kerüljön ki, a fejtrágya mennyiségéről a tavaszi csapadék és az állomány állapota alapján döntsünk.
  5. Vetésforgó: a kukorica utáni kukorica helyett a pillangóst és kalászost is tartalmazó forgó a tartamkísérletek szerint önmagában is jelentős termésnövelő és -stabilizáló tényező.

Gyakori kérdések

Mennyi nitrogén kell a kukoricának?

Nincs általános érvényű szám: az adag a talaj nitrogénszolgáltató képességétől, az előveteménytől, a szerves trágyától, a hibridtől és a reális termésszinttől függ. A nitrátrendelet szerint talajvizsgálatra alapozva kell tervezni; száraz évben a nagy adag nem térül meg.

Tényleg többet ér a vetésforgó, mint a műtrágya?

A martonvásári tartamkísérletben a négytagú, borsót is tartalmazó vetésforgóban a kukorica termésnövekedésének 56%-a a vetésváltásnak, 44%-a a trágyázásnak volt tulajdonítható. Rövid, kukoricadomináns sorrendekben viszont a trágya hatása volt a meghatározó.

Mi a 170 kg/ha szabály?

Nitrátérzékeny területen a szerves trágyával (a legeltetés során a területre kerülő trágyát is beleértve) évente kijuttatott nitrogén nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t.

Miért fontos a megosztott N-kijuttatás?

Mert a nitrogén hatása az évjárat vízellátásától függ. Fejtrágyázással az adag egy része akkor kerül ki, amikor már jobban látszik, milyen termésre számíthatunk.

Összefoglalás

A több mint hatvan éve futó martonvásári tartamkísérletek két fontos üzenetet hordoznak: a jó vetésforgó a kukorica termésének és stabilitásának egyik legolcsóbb tartaléka, a nitrogén hatása pedig az évjárattól függ. A korszerű kukoricatermesztés ezért talajvizsgálatra, előbeszámításra és reális termésszintre épülő, megosztott N-kijuttatással, a nitrátrendelet korlátainak betartásával és változatos vetésforgóval dolgozik.