Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Szakcikkek

Új tápanyag-utánpótlási modell az őszi káposztarepce hozam- és jövedelmi helyzetének optimalizálására

Farmit szerkesztőség·

A repceállományok optimális fejlődése kapcsán a szakszerű N-ellátás
kiemelt jelentőséggel bír, a rosszul megválasztott N-stratégia ugyanis
nem csak a hozamokra és a jövedelmezőségre van negatív hatással, de
közvetlen környezetvédelmi következményei is jelentkeznek a
nitrát-terhelés vagy éppen a N2O-emisszó növekedés okán. Arról nem is
beszélve, hogy a tápanyag-utánpótlás egyre szigorúbbá váló törvényi
szabályozása mellett a műtrágyaárak növekedése és a terményárak
csökkenése is arra készteti a termelőket, hogy új eljárások
bevezetésével, új módszerek elsajátításával keressék a  N-utánpótlás
gazdasági optimumát. A N-felhasználásának hatékonysága egyre fontosabbá
válik, különösen az ökonómiai és az környezetvédelmi érdekek erősödő
ellentéte okán.  

Francia kezdeményezés

Franciaországban a CETIOM évek óta keresi azokat az eljárásokat,
amelyek segítségével pontosabban és a gyakorlat számára is könnyen és
egyszerűen meghatározható a repce tavaszi tápanyagigénye. A 90-es évek
eleje óta a viták középpontjában állt az a kérdés, hogy mennyi is az
állományok által már az ősz folyamán felvett N mennyisége. A pontos
vizsgálatok 20 kg és 200 kg N/ha közötti értékeket mutattak
természetesen a termőhelyi adottságok, a talajtípusok, a művelési
módszerek ill. az időjárás függvényében. Több évet felölelő kutatási és
kísérleti sorozat után sikerült azt a számítási módszert kialakítani,
amely a növény által az ősz folyamán felvett N mennyiségének
következetes figyelembevételével a tavaszi N-igény precízebb
meghatározását teszi lehető az Nmin módszer mellett.

A valódi kihívást az jelentette, hogy ezt a N-mennyiséget hogyan
lehet a lehető legpontosabban, leggyorsabban és legegyszerűbben
meghatározni. Ehhez először egy vizuális eljárást fejlesztettek ki,
melynek lényege, hogy a repce különböző fejlődési állapotában készített
fényképfelvételek segítségével, optikai benyomások alapján próbálták
következtetni a felvett tápanyag mennyiségére. A gyakorlat gyorsan
átvette ezt az eljárást, ugyanakkor a tapasztalatok sokasodása mellett
egyértelművé vált, hogy ezen metódus során rendszerint alábecsülik a
növények által felvett nitrogént. Ezért egy mérési eljárás került
bevezetésre kiegészítésként. A talajfelszín felett 2-4 m2-en levágták a
növényeket, megmérték a súlyúkat és így meghatározták a m2-enkénti
átlagos zöldtömeget. Ez a számot 65-tel (a déli régiókban) vagy 70-nel
(az északiakban) beszorozva megkapták az állományokban hektáronként
„elraktározott” N mennyiségét.

Német tapasztalatok

Miután a CETIOM 2004 nyilvánosságra hozta fenti kutatási eredményeit,
Németországban mintegy 100 repcetermelő gazdaság bevonásával
megkezdődött egy három éven át tartó gyakorlati teszt. A tesztüzemekben
megmérték a zöldtömeget, a 70-es faktorral felszorozva meghatározták a
levélzetben tárolt N-t, majd ezzel az értékkel csökkentették a
kijuttatandó, szokásos módon kalkulált (6,5 kg N/100 kg elvárt hozam
–Nmin) tavaszi N mennyiséget.

A francia és német eredmények birtokában  különösen két tényező kiemelése fontos:

1.  Szokásos őszi fejlődési körülmények esetén az optimális
állományokban  mintegy 50 kg N/ha felvételére kerül sor, ez mintegy 1
kg  zöldtömeget jelent négyzetméterenként. Az őszi N-utánpótlás csak
későn vetett, gyengén fejlett állományoknál indokolt, max. 30-40 kg/ha
dózisban.  Átlagos, jó őszi fejlettségű állományok esetében nagy termés
eléréshez 180-200 kg N/ha szükséges a tavaszi vegetáció alatt. Ez
megegyezik a Németországban elterjedt üzemi gyakorlattal.

2. Enyhe, kedvező őszi körülmények esetén a repce különösen
erőteljes, buja állományokat képezhet, melyekben a N-mennyisége
hektáronként elérheti a 100-150 kg-ot is. Ilyen esetben  a tavaszi
N-adag 120-150 kg/ha értékre redukálható.

Tavaszi N-trágyázás a zöldtömeg-számítási módszerrel, 2006/07

N-dózis, kg/ha

N-dózis, kg/ha

N-különbség

hozam, kg/ha

hozam, kg/ha

többlethozam, kg/ha

zöldtömeg szerint

szokásos szerint

kg/ha

zöldtömeg szerint

szokásos szerint

szokásos szerint

fajták átlaga,

 n=14

133

182

49

3 460

3 670

210

hibridek átlaga,

 n=29

135

181

46

3 850

3 940

90

hibridek többlet-termése (kg/ha)

390

270

kísérleti átlag,

 n=43

134

181

47

3 720

3 850

130

forrás: Rapool

A Saaten-Union repcenemesítőinek közreműködésével végrehajtott
további kisparcellás kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a francia
módszer szerinti számítás (szorzás 70-nel) meglepően jó eredményeket
hozott. Négy mintából három esetében beigazolódott, hogy  a  kalkulált
tápanyagtartalom nagyon jól megközelíti a hivatalos laboratóriumban nagy
pontossággal meghatározott értékeket, különösen akkor ha a gyökérzet
tömegét és tápanyagtartalmát is a számításba vonjuk.  Szintén
beigazolódott ezekben a kísérletekben, hogy enyhe őszi körülmények,
erősen fejlett állományok esetén a tavaszi N-mennyiség határozottan
csökkenthető.  A tesztüzemekben, gyakorlati körülmények között
végrehajtott kísérletek eredményeként, több tucat hozam és olajtartalom
vizsgálat alapján az alábbi tapasztalatok vonhatók le:

1. A CETIOM által kidolgozott számítási módszer helytállóságát a német eredmények igazolták.
2.
Valamennyi kísérleti hely átlagában a zöldtömeg figyelembevételével a
szokásos műtrágyázási gyakorlathoz képest 47 kg-mal csökkent a tavaszi
N-adag.
3. A szokásos műtrágyázási gyakorlat szerinti átlaghozam mindössze 120 kg-mal haladta meg az új módszer szerinti termésátlagot.
4. A hibridek kisebb terméscsökkenéssel reagáltak a redukált tápanyagdózisra, mint a fajták.
5.
A módszert csak jól fejlett állományok esetén lehet alkalmazni. Látható
tápanyag hiány esetén, kifagyástól  károsodott állományokban ill. későn
meginduló tavaszi vegetációban nem alkalmazható.
6. Az olajtartalom tekintetében nem volt különbség a két műtrágyázási stratégia között.



Ahogyan az várható volt a német tapasztalatok alapján a 70-es
szorzószám használata vitatottá  vált a kontinantális viszonyok között,
mert túlzottan magasnak tűntek az így megállapított értékek.  A Kiel-i
Egyetem további vizsgálatai azt az eredményt hozták, hogy német
viszonyok között a helyes szorzó érték inkább az 50, sem mint a 70.

Pl. 1,1 kg zöldtömeg X 50 = 55 kg N/ha az állományban

Összegzés

A Saaten-Union repcenemesítői közreműködésével végrehajtott 
kísérletek eredményei hozzájárulhatnak a korszerű és szakszerű
tápanyag-utánpótlási stratégiák elterjedéséhez. Ez egy egészen egyszerű
gyakorlati módszer, mely minden bizonnyal nem képes minden esetben
megfelelni a tápanyag-utánpótlás komplex kérdéskörének tudományos
igényű  elvárásainak. Sokkal inkább egy eszköz a gyakorlat számára, mely
lehetőséget teremt a gazdaságok számára a tápanyag-utánpótlás
stratégiájának további optimalizáláshoz. A zöldtömeg módszer  egy
„tégla” egy olyan komplex építményben, melyben olyan további faktorok
rendelkeznek döntő jelentőséggel, mint a termőhelyi adottságok, klíma, a
gyökerezés mélysége, tavaszi tápanyag-feltáródás vagy a növényzet
egészségi állapota.  Alkalmazásával ugyanakkor lehetőség nyílik gyorsan
és egyszerű eszközökkel pontosítani az repce valódi tavaszi nitrogén
igényét: az állományok által felvett N mennyiségének figyelembe
vételével a zöldtömeg számításon keresztül módosul a tavasszal
kijuttatandó mennyiség. Az átlagosan jól fejlett állományokban ezt a
csökkentést a 2. tavaszi adag kijuttatásakor kell érvényesíteni. 

A Saaten-Union a fenti módszer szélesebb körű hazai elterjesztése
érdekében elkészített egy bárki számára elérhető és egyszerűen
használható segédeszközt, a N-kalkulátort, mely a megállapított
zöldtömeg ill. az állomány általános fejlettsége, valamint az
hozamelvárás figyelembevételével nyújt információt a tavasszal
kijuttatásra javasolt  N-mennyiségről. A Saaten-Union N-kalkulátora
területi képviselő kollégáinknál hozzáférhető.

Blum Zoltán
Saaten-Union Hungária Kft.

A zöldtömeg-módszer alapján meghatározott N-műtrágyázási eljárás

1. A zöldtömeg megállapítása, a felvett N mennyiségének meghatározása
– a mintavételre egyszer az őszi  vegetáció végén, tél elején (most), valamint a tavaszi vegetáció megindulása előtt   kerül sor
–
legkevesebb 3x1m2 területről a gyökérnyak felett levágott növényi
részek átlagsúlyát meghatározzuk tél elején és végén majd a kapott
értékeket átlagoljuk és megszorozzuk 50-nel:


Pl.: tél elején: (0,8 kg + 1,2 kg + 1,1 kg) / 3 = 1,1 kg             1,1 kg x 50= 55 kg N/ha
      tél végén: (0,6 kg + 1,0 kg + 0,8 kg) / 3 = 0,7 kg            0,7 kg x 50 = 35 kg N/ha

– az őszi és tavaszi értékek átlagát  képezzük:
                       55 kg N/ha + 35 kg N/ha = 90 kg N/ha /2 = 45 kg N/ha

– az állomány által felvett N mennyiséget (45 kg N/ha) a tavaszi adag
meghatározásánál teljes mértékben figyelembe vesszük, azaz a 2.
N-adagot csökkentjük ennyivel

– a N-csökkentés mértéke soha ne haladja meg a 80 kg-ot, továbbá legkevesebb 140 kg N/ha kijuttatása minden esetben indokolt

2. A tavaszi műtrágyázás végrehajtása
– A terület egy részén az eddig szokásos műtrágyázás alkalmazza, területe másik részén próbálja ki a zöldtömeg számításos modell
– Betakarításkor határozza meg külön a területek terméseredményét

3. Ne alkalmazza a módszert az alábbi esetekben
– látható tápanyag-ellátási zavarok esetén ( a levelek vöröses vagy sárgás elszíneződése esetén)
– ha jelentős  téli fagykárt szenvedett el az állomány
– ha nagyon későn indul meg a tavaszi vegetáció