Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Tápanyag-utánpótlás

A burgonya tápanyag-ellátása és a hiánytünetek felismerése

Összefoglaljuk a burgonya tápanyagigényét, a kálium, a magnézium és a kalcium szerepét, a nitrátrendeleti korlátokat és a jellemző hiánytüneteket.

Farmit szerkesztőség·
A burgonya tápanyag-ellátása és a hiánytünetek felismerése

A burgonya a legtöbb tápanyagot igénylő kapásnövényeink közé tartozik, miközben gyökérzete viszonylag kicsi és sekély, tenyészideje pedig rövid. Ezért a tápanyagnak a gumóképződés idejére könnyen felvehető formában, a megfelelő arányban kell rendelkezésre állnia. A jó tápanyagellátás nemcsak a termés mennyiségét, hanem a keményítőtartalmat, a héjszilárdságot, a sérülékenységet és a tárolhatóságot is meghatározza.

Tápanyagigény és a termesztési cél

A nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. melléklete szerint a burgonya egy tonna gumótermésre, a lombbal együtt számolva 5 kg nitrogént, 2 kg P2O5-öt és 9 kg K2O-t igényel. Egy 35 t/ha-os terméshez így nagyságrendileg 175 kg N, 70 kg P2O5 és 315 kg K2O felvétele szükséges. Az arányokból jól látszik, hogy a burgonya kiemelkedően káliumigényes növény.

A sekélyen gyökerező, rövid tenyészidejű kultúrák a talaj könnyen mobilizálható tápanyagkészletére támaszkodnak, ezért a burgonya bőségesebb trágyázást igényel, mint a mélyen gyökerező szántóföldi növények. Ugyanazon a termőhelyen a burgonya elsősorban nitrogén- és káliumtrágyázásra reagál.

A tápanyagellátást a termesztési célhoz is igazítani kell. Az ipari feldolgozásra (chips, hasábburgonya) szánt fajtáknál közepes vagy nagy, 16–18%-os keményítőtartalom a cél, az étkezési burgonyánál ennél kisebb, 15% körüli érték is megfelelő. A chipsburgonyánál különösen szabályozott, mérsékelt nitrogénellátásra van szükség, a tárolásra szánt tételeknél pedig a kálium és a kalcium kap nagyobb hangsúlyt.

Alaptrágyázás: foszfor és szerves trágya

A foszfort és a kálium nagyobb részét alaptrágyaként, a talajba dolgozva adjuk ki: laza és középkötött talajon kora tavasszal, a mélyebb talajmunkával egy menetben; kötött, gyengén ellátott talajon megosztva, részben ősszel. A jó foszforellátottság gyorsítja az érést és javítja a gumók héjszilárdságát, ami a betakarításkor és a tárolás során is előny. Az istállótrágyát ősszel érdemes kijuttatni, mert javítja a talaj szerkezetét és vízgazdálkodását; a vele kijuttatott tápanyag-mennyiséget a műtrágyaadag számításánál vonjuk le.

Talaj, kémhatás és vízellátás

A burgonya a laza, jó szerkezetű, levegős, humuszban gazdag, középkötött talajokat kedveli; a pangó vizet és a belvizet nem tűri. A gyengén savanyú–semleges kémhatású talaj a legkedvezőbb számára. A sugárgombás varasodásnak a lúgos, frissen meszezett, kevés szerves anyagot tartalmazó, könnyű talaj kedvez, ezért ha meszezés szükséges, azt a vetésforgóban a burgonyát megelőző növény alá végezzük, ne közvetlenül a burgonya elé.

A varasodás kórokozója főként a gumókötés körüli időszakban, kiszáradó talajban fertőz. Az egyenletes vízellátás ebben a fázisban tehát nemcsak a gumószámot és a termést, hanem a gumók piaci minőségét is védi. Öntözött körülmények között a tápanyagok – különösen a fejtrágyaként vagy öntözővízzel kijuttatott nitrogén és kálium – lényegesen jobban hasznosulnak.

Nitrogén: mérsékelten és időben

A nitrogén a gyors kezdeti lombfejlődéshez és a gumókötéshez nélkülözhetetlen, de túladagolva erős lombnövekedést, késői érést, alacsonyabb szárazanyag-tartalmat, rosszabb tárolhatóságot és nagyobb betegségfogékonyságot okoz. A nitrogén egy részét ültetés előtt, a maradékot fejtrágyaként, a gumóképződés kezdete előtt célszerű kijuttatni.

Nitrátérzékeny területen a rendelet 3. melléklete szabja meg a figyelembe vehető maximális nitrogént: mezőségi talajon gyenge, közepes és jó nitrogénellátottságnál 180, 170, illetve 160 kg/ha, barna erdőtalajon 190, 160 és 150 kg/ha, laza és homoktalajon 180, 150 és 140 kg/ha. Burgonya alá november 30. és február 15. között tilos trágyát kijuttatni, és fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra sem szabad trágyázni.

Kálium, magnézium és kalcium

A kálium a burgonya kulcstápeleme: növeli a gumóméretet, javítja a vízgazdálkodást és a tárolhatóságot, és csökkenti a nyers gumó elszíneződését, valamint a kékfoltosságot. Vizsgálatok szerint, ha a gumó szárazanyagának káliumtartalma meghaladja a 2,5%-ot, a mechanikai sérülés okozta elszíneződés alig fordul elő.

  • Kloridérzékenység: a burgonya kloridérzékeny, a klorid csökkenti a keményítőtartalmat, és stresszt okoz, ezért a káliumot szulfát formában adjuk, fejtrágyázáskor mindenképpen.
  • Arányok: a túlzott káliumadag is ronthatja a minőséget, késleltetheti az érést, és gyakran magnéziumhiányt idéz elő.
  • Magnézium: a burgonya magnéziumigényes; a talajon keresztül kieserit-tartalmú műtrágyával előzhetjük meg a hiányt, kialakult hiány esetén keserűsós lombtrágyázás segít, különösen laza, homokos talajon.
  • Kalcium: a kalcium a párologtatás irányában, a fás edénynyalábokon át szállítódik, ezért elsősorban a levelekbe jut, a gumóba alig. A gumó kalciumellátása csak a talajon keresztül oldható meg, ezért a talaj kalciumkészletéről és az egyenletes vízellátásról kell gondoskodni.

A káliumellátottság levélanalízissel is követhető. A levél szárazanyagában megfelelőnek tekinthető káliumtartalom bimbós állapotban 4,6–7%, a virágzás kezdetén 4–6,4%, a virágzás végén 3,7–6,1%, gumóképződéskor 3,5–5,7%.

Hiánytünetek felismerése

A mozgékony tápelemek (nitrogén, foszfor, kálium, magnézium) hiánya először az idősebb, a kén és a bór hiánya a fiatal leveleken jelentkezik. A tünetek hasonlíthatnak egymásra, illetve betegségek és mechanikai sérülések okozta elváltozásokra, ezért kétes esetben növényanalízissel erősítsük meg a diagnózist.

Tápelem Jellemző tünet burgonyán
Nitrogén az egész lomb sárgászöld, a növekedés hirtelen leáll
Foszfor az idősebb levelek sötétebbek, később pirosasak, korai lombhullás, késleltetett virágzás és érés, kevesebb gumó
Kálium idősebb leveleken kezdődő, a levélszél és -csúcs felől befelé terjedő klorózis, bronzos lomb, korai öregedés
Magnézium az alsó leveleken érközi klorózis, márványozottság zöld erekkel, később vörösesbíbor szín és elhalás
Kén a fiatal levelek elszórtan sárgulnak, kanalasodnak, felfelé görbülnek, merevek és törékenyek
Bór hajtáscsúcs-elhalás, a gumóban üregesedés és rothadás
Mangán foltos, márványozott levél, érközi klorotikus csíkozás, később elhalás

Lombtrágyázás és mikroelemek

A fő tápelemeket a talajon keresztül kell pótolni; a lombtrágyázás nem az alaptrágyázás hibáinak javítására való, hanem a mikroelem-hiányok megelőzésére és átmeneti stresszhelyzetek áthidalására. A burgonyánál a bór, a mangán, a réz és a cink érdemel figyelmet, homokon a magnézium is. A lombtrágyát a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben is kijuttathatjuk, de előtte mindig végezzünk keverési próbát, és tartsuk be a növényvédő szer címkéjének előírásait. Lombtrágyázás után legalább két hétig ne vegyünk levélmintát, mert a levél felületén maradt tápanyag torzítja az eredményt.

Összefoglalás

  • Számoljunk tonnánként 5 kg N, 2 kg P2O5 és 9 kg K2O igénnyel, és igazítsuk az adagot a talajvizsgálathoz és a termesztési célhoz.
  • A nitrogént osszuk meg, és ne lépjük túl a nitrátérzékeny területre előírt maximumot; a túlzott nitrogén a minőség és a tárolhatóság rovására megy.
  • A káliumot szulfát formában adjuk, figyeljünk a magnéziumra és a kalcium talajon keresztüli ellátására.
  • Meszezést ne közvetlenül a burgonya elé tervezzünk, gumókötéskor pedig kerüljük a talaj kiszáradását.
  • A hiánytüneteket növényanalízissel ellenőrizzük – a cél a megelőzés, nem a tünetek kezelése.