Őszibarack, kajszi és szilva tápanyag-ellátása
Bemutatjuk a csonthéjasok tápanyagkivonását, a meszes talajon jelentkező klorózist, a levélmintavétel szabályait és az őszi tápanyag-raktározást.

Az őszibarack, a kajszi és a szilva tápanyag-utánpótlása más logikát követ, mint a szántóföldi növényeké: a fa az előző évben felhalmozott tartalékaiból indul tavasszal, így egy rosszul táplált esztendő több év termését is veszélyeztetheti. A csonthéjasok ráadásul sokszor gyengébb, szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas talajokon állnak, ezért a talajvizsgálat, a levélanalízis és a gondos időzítés itt különösen sokat számít.
Mennyi tápanyagot von ki a termés?
A nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. melléklete a gyümölcsfajok tápanyagkivonását 100 kg termésre adja meg, a terméshez tartozó fanövedék és levélzet beszámításával. Ebből a gyakorlatban jellemző termésszintekre a következő éves kivonás adódik:
| Gyümölcsfaj | Kivonás 100 kg termésre (N – P2O5 – K2O, kg) | 15 t/ha termésnél (kg/ha) | 25 t/ha termésnél (kg/ha) |
|---|---|---|---|
| Kajszi | 0,4 – 0,13 – 0,6 | 60 – 20 – 90 | 100 – 33 – 150 |
| Őszibarack | 0,3 – 0,16 – 0,9 | 45 – 24 – 135 | 75 – 40 – 225 |
| Szilva | 0,4 – 0,15 – 0,7 | 60 – 23 – 105 | 100 – 38 – 175 |
A számokból látszik, hogy mindhárom faj, de különösen az őszibarack káliumigényes. A foszfor kivonása viszonylag kicsi, ezért jól ellátott talajon a foszfortrágyázás évekig mérsékelhető. A tényleges trágyaadagot a talajvizsgálat, a levélanalízis, a várható termés és a fák kondíciója alapján kell meghatározni: fagykáros, gyenge termésű évben elég a fenntartó adag, erős terhelésnél viszont a fák kondíciójának megőrzéséhez is tápanyag kell.
Talaj, kémhatás és a tipikus hiányok
A tápelemek felvehetőségét elsősorban a talaj kémhatása szabja meg. Általánosságban 5,5 és 6,5 közötti pH-n minden tápelem jól felvehető; erősen savanyú talajban a vas és az alumínium köti meg a foszfort, erősen meszes talajon pedig szintén megkötődik a foszfor, és romlik több mikroelem felvehetősége. A csonthéjasoknál ebből adódnak a leggyakoribb problémák:
- Vashiány (klorózis): erősen meszes, foszforban gazdag talajon lép fel; a hajtáscsúcs fiatal levelei sárgulnak, az erek egy ideig zöldek maradnak. Az őszibarack különösen hajlamos rá, ezért erősen meszes talajra ne telepítsük.
- Cinkhiány: szintén meszes, foszforban gazdag talajon gyakori; jellemző az aprólevelűség, a rövid szártagok miatti rozettás levélállás és a gyenge terméskötődés.
- Bórhiány: erősen kilúgzott savanyú homokon és túlmeszezett talajon alakul ki; rontja a megtermékenyülést, a gyümölcshúsban barna, parás foltokat okoz.
- Mangánhiány: erősen meszes vagy szerves anyagban gazdag talajon jelentkezik a gyümölcsfákon.
- Káliumhiány: a gyümölcsfák különösen érzékenyek rá, főleg laza talajon; a levélszél a csúcs felől barnul, a gyümölcs kisebb marad, a vesszők rosszabbul érnek be.
A vízzel telített, levegőtlen talajból a fa nem tudja felvenni a vasat, a cinket és a mangánt, ezért a belvizes, tömörödött területeken jelentkező sárgulás gyakran nem a talaj tápanyaghiányára, hanem a gyökérzet működési zavarára vezethető vissza. Az őszibarack és a többi csonthéjas a klorid- és sótöbbletre is érzékeny, ezért káliumpótlásra kloridmentes, szulfátos káliumformát válasszunk, és ellenőriztessük az öntözővíz sótartalmát is.
Levélanalízis: mikor és hogyan vegyünk mintát?
A levélanalízis megmutatja, mennyi tápanyagot vett fel ténylegesen a fa, ezért a talajvizsgálattal együtt a legmegbízhatóbb alap a tápanyagtervhez. Az agrár-környezetgazdálkodási program mintavételi előírásai jó gyakorlati útmutatót adnak:
- Őszibarack: éréskor, az éves hajtás közepéről származó teljes levél.
- Kajszi és szilva: a hajtásnövekedés befejezése után, az éves hajtás közepéről származó teljes levél.
- Egy fáról legalább két levelet szedjünk, a fa két, sorköz felőli oldaláról, a korona alsó harmadából; egy minta 50–100 fáról vagy legalább 100 levélből álljon, és egy mintába csak egy faj, illetve fajta kerüljön.
- Lombtrágyázás után legalább 2 hétig, növényvédelmi permetezés után a munkaegészségügyi várakozási idő leteltéig ne vegyünk mintát; a táblaszéli sorokat kerüljük.
- A mintát papírzacskóban, hűtve, lehetőleg még aznap, legkésőbb egy héten belül juttassuk a laboratóriumba.
Tápanyag-utánpótlás az év során
Alaptrágyázás és fejtrágyázás
A foszfort és a káliumot a talaj tápanyagkészletének fenntartására alaptrágyaként adjuk, a nitrogént és a kálium egy részét pedig a vegetáció során, a terhelésnek megfelelően. Nyár közepéig a hajtásnövekedés, a gyümölcsnövekedés és a rügydifferenciálódás jó ellátása a cél – ez már a következő év termését is meghatározza. A túlzott nitrogén buja hajtásnövekedést, gyengébb gyümölcsminőséget és rosszabb fagytűrést okoz, ezért a nitrogént mértékkel és megosztva adjuk.
Tápoldatozás
Csepegtető öntözésű ültetvényben a tápoldatozással a tápanyag a legnagyobb igény idején, kis adagokban juttatható a gyökérzónába, ami javítja a hasznosulást és csökkenti a kimosódást. Az adagokat itt is a levélanalízis és a terhelés alapján állítsuk be.
Őszi tápanyag-raktározás
A fás részekben lombhullásig tart a tápanyagok felhalmozása; ebből a tartalékból indítja a fa a tavaszi kihajtást és a virágzást. Szüret után a fáknak a makroelemek mellett kalciumra, vasra, mangánra, bórra és cinkre van szükségük; a gyakorlatban a nitrogén és a kálium éves mennyiségének mintegy harmadát lombhullás előtt adják ki. A bór ősszel, lombtrágyaként kijuttatva a következő évi megtermékenyülést segíti, és a cukrok szállításán keresztül a fagytűréshez is hozzájárul. A mikroelemeket és a kalciumot célszerű lombtrágyaként adni, a nitrogént, a foszfort és a káliumot pedig a talajon keresztül. Csapadékos ősszel számoljunk a nitrát kimosódásával.
Szabályok és talajvédelem
Nitrátérzékeny területen november 30. és február 15. között tilos trágyát kijuttatni, fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra pedig ezen az időszakon kívül sem. Ültetvényben 15%-nál meredekebb lejtőn csak a talajvédelmi tervben meghatározott erózió elleni védelem mellett szabad trágyázni, 17% felett egyáltalán nem. Lombtrágya és növényvédő szer keverése előtt mindig végezzünk keverési próbát, és csak a NÉBIH adatbázisában az adott kultúrában jelenleg engedélyezett szert használjunk, a címke előírásai szerint.
Összefoglalás
- A kivonás 100 kg termésre kajszinál 0,4–0,13–0,6, őszibaracknál 0,3–0,16–0,9, szilvánál 0,4–0,15–0,7 kg N–P2O5–K2O; mindhárom faj káliumigényes.
- A tápanyagtervet talajvizsgálatra és az előírás szerint vett levélmintára alapozzuk.
- Meszes, foszforban gazdag talajon számítsunk vas- és cinkhiányra, savanyú homokon bórhiányra.
- A káliumot kloridmentes formában adjuk, a nitrogénnel bánjunk mértékkel.
- Ne hagyjuk ki az őszi, lombhullás előtti tápanyagpótlást – ez alapozza meg a következő évi termést.



