Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Tápanyag-utánpótlás

Intenzív téli alma tápanyag-ellátása: levélanalízis, kalcium, időzítés

Bemutatjuk az intenzív téli alma tápanyagkivonását, a levélanalízist, a nitrogén- és káliumadagolást, valamint a kalcium szerepét a keserűfoltosság ellen.

Farmit szerkesztőség·
Intenzív téli alma tápanyag-ellátása: levélanalízis, kalcium, időzítés

Az alma a legnagyobb területű gyümölcsfajunk: a KSH 2023-as adatai szerint 23,7 ezer hektáron termesztik, ami a gyümölcsös terület 29%-a. Az intenzív, kis térállású téli almaültetvényekben a tápanyag-utánpótlás nemcsak a termés mennyiségét, hanem a tárolhatóságot és az áruértéket is eldönti – különösen a kalciumellátás. Az alanyhoz, a fajtához és a termesztési célhoz igazított, talaj- és levélvizsgálatra épülő tápanyag-gazdálkodás nélkül ma már nem lehet versenyképes, étkezési minőségű almát előállítani.

Mire figyeljünk a tenyészidőben?

A téli alma tápanyag-ellátásának három kulcskérdése van:

  1. Kötődés, hajtás- és gyümölcsnövekedés – ebben a szakaszban nagy a nitrogén-, kalcium- és mikroelemigény.
  2. Káliumellátás – a gyümölcs színét, cukortartalmát és eltarthatóságát alapvetően meghatározza.
  3. Nyár végi–őszi tartalékképzés – a fa nitrogénellátása befolyásolja a rügydifferenciálódást és a téli fagytűrést; erős terhelésnél ennek különösen nagy a jelentősége.

Az ország almaültetvényeinek 53%-a 15 évesnél idősebb (KSH 2023). Idős, gyenge növekedésű állományban más a tápanyagigény, mint egy fiatal, karcsúorsó-koronás, öntözött ültetvényben, ezért kész recept helyett mindig az adott tábla vizsgálati eredménye legyen a kiindulópont.

Talajvizsgálat és levélanalízis

Telepítés előtt a 0–60 cm-es gyökérzóna foszfor-, kálium- és magnéziumtartalmát kell a kedvező szintre feltölteni. A foszfort – a kolloidszegény homoktalajok kivételével – közvetlenül az aktív gyökérzónába kell juttatni, mert a felszínen megkötődik. A kálium laza homokon gyorsan lemosódik, ott kisebb adagokkal, gyakrabban – akár tápoldatozással – érdemes pótolni, kötött talajon viszont nagyobb adaggal hosszabb időre feltölthető a készlet.

Termő ültetvényben a levélanalízis a legfontosabb mutató. Almánál a mintavétel ideje július 15. és augusztus 10. között van, az intenzív hajtásnövekedés lezárulása után. A levél kedvező tápelemtartalma szárazanyagra vetítve: N 2,3%, P 0,16%, K 1,3%, Ca 1,5%, Mg 0,33%. Nemcsak az egyes értékeket, hanem az arányokat is figyelni kell, különösen az N/K, K/Mg, K/Ca és Ca/Mg viszonyt, mert a túlzott kálium- vagy magnéziumellátás a kalcium felvételét rontja.

Mennyi tápanyagot von ki egy jól termő ültetvény?

Egy 45 t/ha termésű almaültetvény vizsgálata jól mutatja, hogy a felvett tápanyag jelentős része a lombbal, a nyesedékkel, a lehulló virággal és a gyümölcskezdeménnyel visszakerül a talajba. Fenntartó trágyázásnál ezért elsősorban a végleges kivonást kell pótolni, a talaj- és levélvizsgálat szerint korrigálva.

1 t termésre vetítve (kg) N P₂O₅ K₂O CaO MgO
Teljes kivonás (termés, fatömeg, lomb, nyesedék stb.) 2,46 0,91 3,80 5,25 0,93
Végleges kivonás (termés + fatömeg-gyarapodás) 0,87 0,53 1,90 1,57 0,16
Nitrátrendelet irányszáma, termés fanövedékkel és lombbal 2,0 0,6 3,0 – –

Példa: 45 t/ha termésnél a végleges kivonás kb. 39 kg/ha nitrogén és kb. 86 kg/ha K₂O. Nitrátérzékeny területen a tápanyag-gazdálkodási számításokban az 59/2008. FVM rendelet 4. mellékletének irányszámait kell alkalmazni (almánál 100 kg termésre 0,2 kg N, 0,06 kg P₂O₅ és 0,3 kg K₂O).

Nitrogén, kálium és magnézium a gyakorlatban

Nitrogén

A nitrogént kora tavasszal, a rügypattanás idejétől kezdve, megosztva érdemes kijuttatni. Jó vagy erős kötődés esetén az intenzív hajtásnövekedés idején adható fejtrágya, kis térállású ültetvényben a sorra szórva és sekélyen bedolgozva. A túl sok nitrogén erős vegetatív növekedést, gyengébb színeződést és rosszabb tárolhatóságot okoz, és növeli a keserűfoltosság kockázatát. A tartalékfeltöltést szüret után, lombhullás előtt lombtrágyázással lehet támogatni; karbamid lombkezelésnél csak alacsony biurettartalmú (0,25% alatti) terméket szabad használni.

Kálium

A kálium a gyümölcs minőségének fő meghatározója, de túladagolva a kalcium és a magnézium rovására megy. Ha nincs friss talajvizsgálat, a kálium túlsúlyos alaptrágya a biztonságosabb, de a valódi adagot a levél K- és Ca-tartalma alapján kell beállítani. Az alaptrágyát kötött talajon késő ősszel vagy tél végén, laza talajon kora tavasszal, sekélyen bedolgozva adjuk; intenzív ültetvényben sorra, hagyományos térállásnál teljes felületre.

Magnézium

A magnéziumhiány az idősebb leveleken jelentkezik először: a főerek között sárguló, majd elhaló foltok alakulnak ki, miközben az erek mentén a levél zöld marad. Savanyú, laza talajon gyakori, továbbá ott, ahol nagy adagú káliumtrágyázás szorítja ki a magnéziumot a felvételből. Talajon magnézium-szulfáttal vagy magnéziumtartalmú összetett trágyával pótolható; ha a gyökér felvétele korlátozott (hideg, száraz vagy túl nedves talaj), a magnézium-szulfátos lombkezelés gyorsabb segítség. A levélanalízisben a 0,33%-os kedvező szint és a K/Mg arány együtt mutatja, szükség van-e beavatkozásra.

Kalcium és a keserűfoltosság

A kalcium javítja a gyümölcs szilárdságát és tárolhatóságát, hiánya pedig keserűfoltosságot okoz. A felvett kalcium először a levelekbe épül be, a gyümölcsbe csak kisebb része jut, ezért a talaj jó Ca-ellátottsága mellett is szükség lehet lombkezelésre. A gyakorlatban a kalciumos permetezéseket a júniusi gyümölcshullás után kezdik, és nyáron 10–14 naponként ismétlik; a legtöbb kísérletet kalcium-kloriddal végezték.

Fontos tudni, hogy a lombon adott kalcium hatása korlátozott: egy háromszezonos brazíliai kísérletben a kezeletlen fákon 24, illetve 46% volt a keserűfoltosság, és a 10–15 alkalommal végzett kalcium-kloridos kezelés csökkentette ugyan a tüneteket, de a gyümölcs Ca-tartalmát nem emelte egyenletesen. A megelőzés alapja ezért a kiegyensúlyozott terhelés, a mérsékelt nitrogén- és káliumadag, az egyenletes vízellátás – a lombkezelés ezt csak kiegészíti.

Mikroelemek

  • Bór: a virágzáshoz és a kötődéshez nélkülözhetetlen. Fenntartó lombkezelésként a pirosbimbós állapottól a sejtosztódás végéig, vagy lombhullás előtt adható; a hektáronkénti adag ne haladja meg a mintegy 0,5 kg bórt (hatóanyag).
  • Cink: hiánya rozettás, apró levelű hajtáscsúcsot okoz. Nyugalmi időszakban, rügypattanáskor vagy szüret után adható lombon.
  • Vas és mangán: meszes talajon a fiatal levelek klorózisa gyakori; itt a talaj kémhatása és levegőzöttsége a valódi ok.

A lombtrágyák növényvédő szerekkel keverhetők, de keverés előtt mindig végezzünk keverési próbát.

Összefoglalás

  • A tápanyag-utánpótlás alapja a talajvizsgálat és az évente, július közepe és augusztus eleje között végzett levélanalízis.
  • Fenntartó trágyázásnál a végleges kivonást pótoljuk, a levél tápelemarányai szerint korrigálva.
  • A nitrogént tavasszal, megosztva adjunk, ősszel lombon támogassuk a tartalékképzést.
  • A káliumot ne adagoljuk túl, mert rontja a kalciumfelvételt.
  • A keserűfoltosság ellen a kiegyensúlyozott ellátás és terhelés az elsődleges, a nyári kalciumos lombkezelés kiegészítő eszköz.
  • Nitrátérzékeny területen az 59/2008. FVM rendelet szabályai (170 kg/ha szerves N-korlát, november 30. – február 15. közötti tilalom, gazdálkodási napló) kötelezőek.