Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Tápanyag-utánpótlás

Cseresznye és meggy tápanyag-ellátása: időzítés, adagok, levélanalízis

Bemutatjuk a cseresznye és a meggy tonnánkénti tápanyagigényét, a levélanalízist, a nitrogén időzítését, a kalcium és a bór szerepét és a szabályokat.

Farmit szerkesztőség·
Cseresznye és meggy tápanyag-ellátása: időzítés, adagok, levélanalízis

A cseresznye és a meggy a legkorábban érő csonthéjasaink, a termés néhány hét alatt fejlődik ki, ezért a tápanyag-utánpótlásban az időzítés legalább annyit számít, mint a kijuttatott mennyiség. A jó gyakorlat a talajvizsgálatra és a levélanalízisre épül, és nemcsak a kötődést és a gyümölcsméretet szolgálja, hanem a fák téli tartalékait és a következő évi termőrügyeket is. A KSH 2023-as adatai szerint a meggy 13,5 ezer hektárral a második legnagyobb területű gyümölcsfajunk, így a szakszerű tápanyag-gazdálkodás országos szinten is számottevő tétel.

Miben más a csonthéjasok tápanyag-gazdálkodása?

A két faj környezeti igénye eltér, tápanyagigényük azonban hasonló. A virágzás és a kötődés idején a fák elsősorban az előző évben elraktározott tartalékokból élnek, mert a hideg talajban a gyökér még keveset vesz fel. A gyümölcsnövekedés rövid szakasza után betakarítás következik, a nyár második felében pedig a fa a rügydifferenciálódásra és a tartalékok feltöltésére fordítja a felvett tápanyagot. Ezért:

  • a tavaszi indulást az előző nyári-őszi ellátás határozza meg;
  • a szüret utáni, aszályos időszakban is gondoskodni kell a víz- és tápanyagellátásról, különben gyengül a rügyképződés és a fagytűrés;
  • a sűrű telepítésű, öntözött ültetvényekben a fenntartó trágyázásnak a makro- és mikroelemek teljes körére ki kell terjednie.

Talajvizsgálat és levélanalízis

Telepítés előtt a 0–60 cm-es gyökérzóna foszfor-, kálium- és magnéziumtartalmát kell a kedvező szintre hozni, mert később a mélyebb rétegekbe már nehéz tápanyagot juttatni. A szakirodalom (Szűcs Endre, Őstermelő 2017) a talaj kötöttségétől (Arany-féle kötöttségi szám, KA) függő célértékeket ad: ammónium-laktátos kivonatban a kedvező K₂O-tartalom laza talajon (KA < 27) 100 mg/kg, kötött talajon (KA > 51) 250 mg/kg, a magnéziumé pedig 60–200 mg/kg között változik. A foszfor kedvező szintje a kötöttségtől, a mésztartalomtól és a pH-tól függően 60–120 mg/kg P₂O₅.

Termő ültetvényben a levélanalízis a legfontosabb mutató, mert megmutatja, mennyi tápanyagot képes a fa ténylegesen hasznosítani. Cseresznyénél és meggynél a mintavétel ideje július 1–15., szüret után; a mintát az idei, termést nem hozó hajtások frissen kifejlett leveleiből érdemes venni. A levél kedvező (standard) tápelemtartalma szárazanyagra vetítve: N 2,7%, P 0,20%, K 1,7%, Ca 2,3%, Mg 0,65%. Ha a mért érték elmarad ettől, a fenntartó adagot növelni kell; ha meghaladja, csökkenthető.

Mennyi tápanyagot von ki a termés?

A fenntartó trágyázás alapja a terméssel és a fanövedékkel kivont tápanyag. Két hazai irányszámsort érdemes ismerni: a környezetkímélő gyümölcsös trágyázási rendszer alapadatait és a nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. mellékletét, amelyet nitrátérzékeny területen a tápanyag-gazdálkodási számításoknál használni kell.

Irányszám N P₂O₅ K₂O CaO
1 t gyümölcs + a hozzá tartozó fatömeg-gyarapodás (Szűcs 2017), kg 2,6 0,9 4,4 3,0
1 t cseresznyetermés fanövedékkel és lombbal (59/2008. FVM r., 4. melléklet), kg 5,0 1,4 6,0 –
Kedvező levéltartalom, sza. % (mintavétel VII. 1–15.) 2,7 0,20 (P) 1,7 (K) 2,3 (Ca)

A két sor eltérő számítási alapon készült, ezért nem szabad összemosni őket: a jogszabályi érték a dokumentáláshoz és a nitrátérzékeny területen előírt számításhoz kell, az agronómiai adagot pedig a talaj- és levélvizsgálat eredményével kell korrigálni. Mindkét sorból kitűnik, hogy a legnagyobb mennyiségben felvett tápelem a kálium.

Nitrogén: kevesebb, de jókor

A nitrogén határozza meg a lomb, a hajtás és a termés tömegét, de a túladagolás ugyanannyit árt, mint a hiány.

  • Hiány: apró, halványzöld, később vöröses levelek, korai lombhullás, kevés termőrügy, gyenge virágzás.
  • Túladagolás: erős vegetatív növekedés, gyengébb színeződés és íz, nagyobb betegség- és fagyérzékenység.

A talajra szánt nitrogént sziromhullástól kezdve, megosztva érdemes kijuttatni, és a szüret előtti utolsó hónapban már ne adjunk, mert rontja a gyümölcs színét és szilárdságát. A tartalékfeltöltést szüret után a lombon át lehet támogatni; ősszel talajra adott, könnyen oldódó nitrogénnel nem javasolt tartalékot építeni, mert nagy része kimosódhat. Nitrátérzékeny területen a betakarítás utáni nitrogénkijuttatásra külön korlátozások vonatkoznak, ezeket az 59/2008. FVM rendelet 6. §-a alapján ellenőrizzük.

Kálium, kalcium, magnézium és mikroelemek

Kálium, kalcium és a gyümölcsrepedés

A kálium a vízháztartást, a fagy- és betegségtűrést és a gyümölcs minőségét befolyásolja; hiányában a levélszél perzselődik, a termés apró marad. A túl sok kálium viszont gátolja a kalcium és a magnézium felvételét, ezért a K-adagot mindig a levélanalízis Ca- és Mg-értékével együtt kell értékelni.

Az érés idején lehulló viharos csapadék nyomán kialakuló gyümölcsrepedés egyre nagyobb kárt okoz. A kalciumos lombkezelések a repedést mérsékelhetik, de hatásuk változó és fajtafüggő – ezt hazai kísérletek is megerősítették. A kísérletekben leggyakrabban kalcium-kloridot használtak; a kezeléseket a szüret előtti időszakban, esők előtt és után időzítik. Ennél fontosabb az egyenletes vízellátás: a talaj hirtelen nedvesedésének és kiszáradásának váltakozása fokozza a repedést.

Bór, cink, vas

  • Bór: a virágzáshoz és a kötődéshez nélkülözhetetlen. Lombtrágyaként a pirosbimbós állapot körül vagy szüret után célszerű adni; az egyszeri adag ne haladja meg a hektáronként mintegy 0,5 kg bórt (hatóanyag), mert a túladagolás könnyen perzselést okoz.
  • Cink: hiányában a hajtáscsúcson apró, keskeny levelekből álló rozetta alakul ki. Rügyfakadás előtt vagy kora tavasszal, illetve szüret után adható lombon.
  • Vas: meszes, lúgos talajon a fiatal levelek érközi sárgulása (klorózis) a jellemző tünet; ilyenkor a talaj pH-ja és szerkezete a valódi ok, nem a vas mennyisége.

Szabályok és támogatási keret

Nitrátérzékeny területen az 59/2008. FVM rendelet szerint szerves trágyával évente legfeljebb 170 kg/ha nitrogén juttatható ki, november 30. és február 15. között trágyát kijuttatni tilos, fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra pedig nem szabad trágyázni. Műtrágya a felszíni vizek partvonalától 2 méteren belül nem szórható, 15%-nál meredekebb lejtésű ültetvényben csak a talajvédelmi tervben előírt erózióvédelemmel lehet trágyázni. A tevékenységeket a gazdálkodási naplóban rögzíteni kell. A KAP 2023–2027 agro-ökológiai programjában ültetvényekre választható gyakorlat többek között a mikroöntözés, a sorköz takarása és a karbamid azonnali bedolgozása vagy inhibitorral történő kijuttatása – az adott évi feltételeket a pályázati felhívásban ellenőrizzük.

Összefoglalás

  • Telepítés előtt töltsük fel a 0–60 cm-es réteget foszforral, káliummal és magnéziummal a kötöttségnek megfelelő szintre.
  • Termő ültetvényben évente végeztessünk levélanalízist július első felében, szüret után.
  • A nitrogént sziromhullástól, megosztva adjuk, a szüret előtti hónapban ne.
  • A káliumot a kalcium- és magnéziumellátással együtt kezeljük.
  • Bórt mérsékelt adagban, virágzás előtt vagy szüret után juttassunk ki.
  • A repedés ellen az egyenletes vízellátás az elsődleges eszköz, a kalciumos kezelés kiegészítő.