A cukorrépa tápanyag-ellátása: több cukor, kevesebb amino-nitrogén
Bemutatjuk a cukorrépa termésszintenkénti tápanyagigényét, az Nmin-alapú nitrogénadagolást, a kálium és a meszezés szerepét, a bór- és mangánpótlást.

A cukorrépánál a termelőt nem a gyökértömeg, hanem a kinyerhető cukor mennyisége után fizetik, ezért a tápanyag-utánpótlás itt kétélű fegyver. A kevés tápanyag a termést veti vissza, a túlzott nitrogén viszont a cukortartalmat és a feldolgozhatóságot rontja. A cél a pontosan kiszámolt nitrogén, a bőséges kálium- és foszforellátás, a rendezett kémhatás és a bórhiány megelőzése.
Mennyi tápanyagot von ki a répa?
A nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. melléklete szerint a cukorrépa egy tonna gyökértermésre, a hozzá tartozó levéllel együtt 3,5 kg nitrogént, 1,5 kg P2O5-öt és 5,5 kg K2O-t vesz fel. Ebből számolva a különböző termésszintekhez tartozó bruttó tápanyagfelvétel a következő:
| Gyökértermés (t/ha) | N (kg/ha) | P2O5 (kg/ha) | K2O (kg/ha) |
|---|---|---|---|
| 50 | 175 | 75 | 275 |
| 60 | 210 | 90 | 330 |
| 70 | 245 | 105 | 385 |
Ez a növény teljes felvétele, nem a kijuttatandó műtrágya. A felvett tápanyag jelentős része – a kálium közel fele – a levélben van: ha a répafejet és a levelet a táblán hagyjuk és bedolgozzuk, ez a mennyiség a következő növény számára visszakerül a talajba. A kijuttatandó adagot ezért mindig a talajvizsgálat, a talaj ásványi nitrogénkészlete és a levél sorsa alapján kell kiszámolni.
Nitrogén: pontosan, nem bőkezűen
A nitrogénhiány gyenge lombfejlődést, korai sárgulást és kis termést okoz, a túladagolás azonban a cukorrépa minőségét rontja. Az optimális adag fölött a gyökértermés és a cukortartalom is csökken, miközben a feldolgozást nehezítő alfa-amino-nitrogén mennyisége nő. Mivel a feldolgozó a kinyerhető cukor alapján fizet, a „biztonsági” többletnitrogén egyenesen pénzkidobás.
- Nmin-vizsgálat: a humusztartalom önmagában nem elég az adag megállapításához. A répa mélyen gyökerezik, ezért vetés előtt a 0–90 cm-es talajréteg nitrát-nitrogénjét érdemes megmérni; ez a készlet a műtrágya-nitrogénnel egyenértékű, így ennyivel csökkenthető az adag.
- Időzítés: a nitrogént tavasszal adjuk ki. Bevett gyakorlat, hogy egy részét – nagyságrendileg 40–60 kg/ha-t – vetéskor vagy közvetlenül előtte, a maradékot a kelés után, a sorzáródás előtt juttatják ki, hogy a tenyészidő második felében már ne legyen fölösleges nitrogén a talajban.
- Elővetemény és szerves trágya: pillangós elővetemény, illetve a korábbi szerves trágyázás nitrogénjét is vonjuk le.
Nitrátérzékeny területen a számításban figyelembe vehető maximális nitrogén mezőségi talajon gyenge, közepes és jó nitrogénellátottságnál 200, 180, illetve 140 kg/ha, barna erdő-, réti és öntéstalajon 180, 160 és 130 kg/ha. Cukorrépa alá november 30. és február 15. között tilos trágyát kijuttatni, és fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra sem szabad.
Foszfor, kálium és a kémhatás
A foszfort és a káliumot alaptrágyaként adjuk ki: kötött, gyengébben ellátott talajon az őszi mélyművelés előtt, laza vagy jól ellátott talajon tavasszal, a magágy-előkészítéssel is bedolgozható. A cukorrépa nagy káliumigényű növény, a kálium a cukor képződésében és szállításában, és a szárazságtűréshez is hozzájárul. Az adagot az ammónium-laktátban oldható (AL-) kálium- és foszfortartalom, a talaj kötöttsége és a levél bedolgozása alapján számoljuk.
Startertrágyázás
A répa apró magja kevés tartalékkal indul, a fiatal növény gyökérzete pedig kis talajtérfogatot tud kihasználni, ezért hideg, nedves tavaszon a vetéssel egy menetben, sávosan kijuttatott kis adagú nitrogén- és foszfortartalmú startertrágya gyorsíthatja a kezdeti fejlődést. A startert a vetőmagtól megfelelő távolságra helyezzük el, mert a sókoncentráció károsíthatja a csírázó magot, és a vele kiadott nitrogént számítsuk bele a teljes adagba.
A cukorrépa a semleges, enyhén lúgos kémhatású, 6,5–7,5 közötti pH-jú talajt kedveli. Savanyú talajon a meszezés javítja a talaj szerkezetét, a tápanyagok felvehetőségét és a répa cukortartalmát; a mésztrágyát a vetésforgóban időben, lehetőleg a répát megelőzően juttassuk ki.
Szerves trágya, vetésforgó és vízellátás
A cukorrépa jól hasznosítja az istállótrágyát, de a szerves trágya nitrogénje nehezen időzíthető: a lassan, a nyár folyamán felszabaduló nitrogén éppen akkor növeli a talaj nitrátkészletét, amikor a répának már a cukor felhalmozásához kevesebbre volna szüksége. Ezért a szerves trágyát lehetőleg ősszel, a répát megelőzően juttassuk ki, és a vele bevitt nitrogént a tavaszi műtrágyaadagból vonjuk le. A szerves trágyával évente kijuttatott nitrogén nitrátérzékeny területen nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t.
Az elővetemény után maradt nitrogénre is figyeljünk. Pillangós vagy erősen trágyázott zöldségféle után a talaj nitrátkészlete nagy lehet, ilyenkor a műtrágya-nitrogén jelentősen csökkenthető, sőt esetenként el is hagyható – ezt csak a vetés előtti talajvizsgálat mutatja meg megbízhatóan. Kalászos elővetemény és bedolgozott szalma után viszont a szalma lebontása átmenetileg nitrogént köt le.
A kiegyenlített vízellátás növeli a termésbiztonságot és a cukortartalmat is. Száraz nyáron a talajból felvehető tápanyag – különösen a bór – mennyisége csökken, ilyenkor a lombtrágyázás szerepe felértékelődik. Öntözött répánál a nitrogén jobban hasznosul, de a túlöntözés a nitrát kimosódását is fokozza, ezért itt is a mért talajkészletből induljunk ki.
Bór és mangán: nélkülözhetetlen mikroelemek
A cukorrépa a leginkább bórigényes szántóföldi növényeink egyike. Bórhiány elsősorban erősen kilúgzott, savanyú homokon és túlmeszezett talajon, valamint száraz nyáron alakul ki. A jellegzetes tünet a szív- és szárazrothadás: a legfiatalabb levelek eleinte sötétzöldek, merevek, a levélnyél megvastagszik, majd a szívlevelek elhalnak, a gyökérfej üregesen rothad. Enyhébb hiány esetén a répatest sérülékenyebb lesz, és nő a gombás, illetve bakteriális fertőzések veszélye.
A mangánhiány erősen meszes vagy szerves anyagban gazdag talajon gyakori a répaféléknél. Mindkét mikroelemet a megelőzés elve szerint, lombtrágyaként érdemes pótolni, jellemzően a 4–6 leveles állapot és a sorzáródás közötti időszakban, a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben. Keverés előtt mindig végezzünk keverési próbát, és csak a NÉBIH növényvédőszer-adatbázisában jelenleg engedélyezett szerekkel kombináljunk, a címke előírásai szerint.
Összefoglalás
- A cukorrépa fajlagos igénye tonnánként 3,5 kg N, 1,5 kg P2O5 és 5,5 kg K2O; a kálium jelentős része a levéllel visszakerülhet.
- A nitrogénadagot vetés előtti, 0–90 cm-es Nmin-vizsgálattal pontosítsuk; a túl sok nitrogén csökkenti a cukortartalmat és növeli az amino-nitrogént.
- A nitrogént tavasszal, megosztva, a sorzáródásig adjuk ki, és tartsuk be a nitrátérzékeny területekre vonatkozó maximumot.
- A foszfort és a káliumot alaptrágyaként, talajvizsgálat alapján adjuk; a savanyú talajt meszezzük.
- A bór- és mangánpótlás a répatermesztés állandó eleme legyen.



