Paradicsom tápanyag-ellátása: ipari és hajtatott termesztésben
Bemutatjuk az ipari és a hajtatott paradicsom tápanyagigényét, a nitrogénkorlátokat, a kálium és a kalcium szerepét, valamint a tápoldat EC-értékeit.

A paradicsom tápanyag-ellátásában a nitrogén és a kálium aránya, valamint a kalcium folyamatos felvétele dönti el a termés mennyiségét és minőségét – akár szabadföldi ipari paradicsomról, akár hajtatott, folytonnövő állományról van szó. A két termesztési mód eszközei eltérnek: szabadföldön a szilárd alaptrágya és az öntözéshez igazított fejtrágyázás, hajtatásban a fejlődési szakaszhoz igazított tápoldatozás a meghatározó. Az alábbi útmutató mindkettőt bemutatja.
A paradicsom tápanyagigénye
Az 59/2008. FVM rendelet (nitrátrendelet) 4. melléklete szerint 1 t paradicsomtermés a hozzá tartozó melléktermékkel együtt 2,4 kg nitrogént, 1,0 kg P₂O₅-öt és 4,5 kg K₂O-t von ki. Egy 80 t/ha-os ipari paradicsomtermés így kb. 190 kg N-t és 360 kg K₂O-t igényel – ebből látszik, hogy a paradicsom elsősorban káliumigényes növény. A tényleges adagot a talaj tápanyagkészletéből, a szerves trágyából és az elővetemény után visszamaradó nitrogénből kiindulva kell kiszámítani.
Nitrátérzékeny területen a rendelet 3. melléklete a tápanyag-gazdálkodási számításban figyelembe vehető legnagyobb nitrogénadagot is rögzíti:
| Termőhelyi kategória | Gyenge N-ellátottság | Közepes N-ellátottság | Jó N-ellátottság |
|---|---|---|---|
| I. Mezőségi talajok (csernozjomok) | 280 kg/ha | 250 kg/ha | 230 kg/ha |
| II. Barna erdőtalajok | 230 kg/ha | 200 kg/ha | 190 kg/ha |
| III. Réti és öntéstalajok | 250 kg/ha | 220 kg/ha | 200 kg/ha |
| IV. Laza és homoktalajok | 230 kg/ha | 200 kg/ha | 190 kg/ha |
Ezek felső korlátok, nem javasolt adagok. A szabályok minden nitrátérzékeny területen gazdálkodóra vonatkoznak: szerves trágyával évente legfeljebb 170 kg/ha nitrogén adható ki, november 30. és február 15. között trágyát kijuttatni tilos, és minden kijuttatást a gazdálkodási naplóban kell rögzíteni.
A tápelemek szerepe és felvételi dinamikája
- Nitrogén: felvétele a palántakortól a kötődésig folyamatosan nő. Hiányában lelassul a növekedés és az érés, apróbbak a bogyók; túladagolva vegetatív túlsúly alakul ki, romlik a kötődés és a pollenképzés.
- Foszfor: a fiatal növény gyökeresedéséhez, majd a tömeges virágzáshoz és a magképzéshez szükséges. Hideg talajban a felvétele gátolt.
- Kálium: a paradicsom minőségmeghatározó eleme – a színeződés, az íz, a szárazanyag-tartalom és az eltarthatóság függ tőle. Hiánya az alsó-középső leveleken kezdődik: a levélszél a csúcstól indulva szárad, a bogyó egyenetlenül, „zöldtalpasan” érik.
- Kalcium: hiánya okozza a bogyó csúcsrothadását. Nemcsak hajtatásban, hanem szabadföldön is előfordul, főként egyenetlen vízellátásnál, a talaj alacsony felvehető kalciumszintjénél vagy nagy káliumadagok mellett.
- Magnézium: hiánya gyakran együtt jár a kálium- és kalciumproblémákkal; az idősebb leveleken az erek közötti rész sárgul, majd barnul.
- Bór: hiányában a kalcium növényen belüli szállítása is romlik, ami sejtfalképződési zavarokhoz vezethet.
Ipari paradicsom szabadföldön
Az ipari paradicsom hazai mennyisége évről évre erősen ingadozik: a Paradicsomfeldolgozók Világszövetsége (WPTC) előrejelzése alapján az AKI szerint 2023-ban 110 ezer tonna körül alakult, 38%-kal több, mint az aszályos 2022-ben. A termés biztonsága elsősorban az öntözésen és az ehhez igazított tápanyag-utánpótláson múlik.
- Alaptrágyázás: a talajszerkezethez és az induló tápanyagszinthez jól érett istállótrágya őszi bedolgozása javasolt. A foszfort és a kálium nagyobb részét kloridmentes formában, kora tavasszal, sekélyen bedolgozva adjuk ki, a talajvizsgálat szerint.
- Fejtrágyázás: a nitrogén nagyobb részét a virágzás előtt és a bogyófejlődés alatt, megosztva adjuk. Esőszerű öntözésnél a műtrágyát az öntözés előtt szórjuk ki, és ha lehet, sorközben sekélyen dolgozzuk be. A virágzás előtti fejtrágyában a kalcium-nitrát egyszerre pótol nitrogént és kalciumot; a bogyófejlődés idején a kálium kerüljön túlsúlyba.
- Csepegtető öntözés: ahol van, a tápoldatozással kis adagokban, a fejlődéshez igazítva adható a nitrogén és a kálium, ami csökkenti a kimosódást és a sókárt.
- Lombtrágyázás: kiegészítő eszköz, a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben; a virágzás előtti (bór), a kötődés utáni és a színeződéskori (kalcium, kálium) időpont a legfontosabb. Keverés előtt végezzünk keverési próbát.
Hajtatott és folytonnövő paradicsom
Hazánkban kb. 700 hektár hajtatófelületen termesztenek paradicsomot, a paprika után ez a második legfontosabb hajtatott zöldségünk. Talajos termesztésben a paradicsom rendszeres fejtrágyázást igényel: a harmadik fürt virágzásáig nitrogéntartalmú, azt követően kalciumot és káliumot is tartalmazó tápoldattal. Az összetett műtrágyákat kb. 0,4%-os, az egykomponensűeket kb. 0,2%-os töménységben szokás adagolni; minél nagyobb a talaj szervesanyag-tartalma, annál töményebb oldat használható sófelhalmozódás nélkül.
Talaj nélküli, kőgyapotos termesztésben a tápoldat töménységét (EC) a fejlődési szakaszhoz kell igazítani. Egy elterjedt irányérték-sor:
- palántaneveléskor: EC 2,5–3,0 mS/cm;
- az 1. fürt virágzásáig: EC 3,5–4,0 mS/cm;
- a 3. fürt virágzásáig: EC 3,5–4,5 mS/cm;
- az 5. fürt virágzásáig: EC 3,0–3,5 mS/cm;
- a 10. fürt virágzásáig: EC 2,8–3,3 mS/cm;
- kifejlett, teljes állományban: EC 2,8–3,0 mS/cm; a tápoldat pH-ja végig 5,5–5,8 körül legyen.
A standard receptektől szükség esetén el kell térni: a nagyobb bogyójú fajták ültetés után több káliumot, nagy terhelésnél és nyári melegben több kalciumot igényelnek, fényszegény időszakban pedig az optimálisnál alacsonyabb nitrogénszint a kedvező. A féldeterminált fajtákat fiatalon kell kiültetni, növekedésük nem állhat le; a gyorsan vegetatív túlsúlyba kerülő állományt később nehéz visszaállítani, ezért a kezdeti nitrogénadagolás legyen visszafogott, a heti tápanyagmennyiséget pedig az első fürtök bogyóinak növekedésével arányosan emeljük. A színeződés kezdetétől a kálium domináljon.
A vegetatív–generatív egyensúly irányítása tápoldattal
Hajtatásban a tápoldat nemcsak táplál, hanem irányít is. A generatív irányba (gyorsabb virágzás, jobb kötődés, lassabb lombnövekedés) a ritkább öntözés töményebb tápoldattal, a tápoldatozás későbbi kezdése és korábbi befejezése, valamint a közeg kissé alacsonyabb nedvességtartalma tolja el az állományt. A vegetatív növekedést a gyakori öntözés, az optimálisnál 0,2–0,4 mS/cm-rel alacsonyabb EC és a tápoldat magasabb ammóniumtartalma segíti. Gyenge pollenképzés a túl nagy hőmérséklet-ingadozás, illetve a túl magas nitrogén- és alacsony foszforellátottság mellett fordul elő. A csúcsrothadás megelőzésében a tápoldat kalciumtartalma mellett a párologtatás fenntartása, az egyenletes közegnedvesség és a túlzott kálium kerülése a döntő.
Összefoglalás
- 1 t paradicsomtermés kb. 2,4 kg N-t, 1,0 kg P₂O₅-öt és 4,5 kg K₂O-t von ki – a kálium a fő tápelem.
- Nitrátérzékeny területen a talaj és a termőhely szerinti felső nitrogénkorlátot (190–280 kg/ha) nem szabad túllépni.
- Szabadföldön a nitrogént a virágzás előtt és a bogyófejlődés alatt, megosztva, az öntözéshez igazítva adjuk.
- A csúcsrothadás megelőzése egyenletes vízellátással, mérsékelt káliumadaggal és folyamatos kalciumellátással lehetséges.
- Hajtatásban a tápoldat EC-jét és N/K-arányát a fürtök fejlődéséhez és a fényviszonyokhoz kell igazítani.



