Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Tápanyag-utánpótlás

Káposztafélék tápanyag-ellátása szabadföldön és korai hajtatásban

Bemutatjuk a káposztafélék tonnánkénti tápanyagigényét, a nitrogénkorlátokat, valamint a kálium, a kalcium, a bór és a molibdén szerepét a termesztésben.

Farmit szerkesztőség·
Káposztafélék tápanyag-ellátása szabadföldön és korai hajtatásban

A káposztafélék gyors növekedésű, nagy tömegű termést adó, víz- és tápanyagigényes zöldségek. Kiültetés után – különösen a korai fajtáknál – nagy a foszforigényük, a fej-, rózsa- vagy gumóképződéshez és a tárolhatósághoz sok kálium kell, a mikroelemek közül pedig a bórra és a molibdénre érzékenyek. Az alábbiakban a szabadföldi és a korai, fólia alatti termesztés tápanyag-gazdálkodását foglaljuk össze, a nitrátrendeleti szabályokkal együtt.

Mennyi tápanyagot von ki a termés?

Az 59/2008. FVM rendelet (nitrátrendelet) 4. melléklete a főtermés és a hozzá tartozó melléktermés tápanyagtartalmát adja meg. Ezek az irányszámok nitrátérzékeny területen a tápanyag-gazdálkodási számítás alapjai, máshol is jó kiindulópontot jelentenek.

Növény (1 t termés) N (kg) P₂O₅ (kg) K₂O (kg)
Fejes káposzta – korai 3,15 1,2 3,9
Fejes káposzta – középkorai 3,5 1,3 4,3
Fejes káposzta – kései 3,85 1,4 4,7
Vöröskáposzta – középkorai / kései 6,0 / 6,6 1,7 / 1,9 7,0 / 7,7
Kelkáposzta – korai / kései 3,6 / 4,4 1,8 / 2,2 4,5 / 5,5
Karfiol 4,0 1,6 5,0
Brokkoli 4,1 1,6 6,0
Karalábé – korai / kései 5,0 / 5,5 4,0 / 4,4 8,0 / 8,8
Bimbós kel 3,3 1,0 3,4

Példa: egy 60 t/ha-os középkorai fejeskáposzta-termés kb. 210 kg N-t, 78 kg P₂O₅-öt és 258 kg K₂O-t von ki. Nitrátérzékeny területen a számításban figyelembe vehető legnagyobb nitrogénadag a rendelet 3. melléklete szerint káposztánál csernozjomon 240/190/170 kg/ha, barna erdőtalajon 210/170/150 kg/ha, réti és öntéstalajon, valamint laza és homoktalajon 200/160/140 kg/ha (gyenge/közepes/jó N-ellátottságnál); karfiolnál csernozjomon 270/230/210, barna erdőtalajon 250/210/190, réti és öntéstalajon 220/180/170, homoktalajon 180/150/140 kg/ha. Ezek felső korlátok; a tényleges adagot a talajvizsgálat és az elővetemény alapján kell kiszámítani.

A tápelemek szerepe

  • Nitrogén: elsősorban a hozamot határozza meg; a friss fogyasztásra termelt káposztafélék több nitrogént igényelnek. Hiánya az idősebb leveleken jelentkezik, a fej kicsi marad, fejlődése elhúzódik. Túladagolva a fejek lazák, repednek, rosszul szállíthatók, és nő a kalciumhiányos belső levélelhalás veszélye.
  • Foszfor: a gyökeresedést serkenti. Korai, fűtetlen fóliában a kiültetéskor hideg a talaj, a foszforfelvétel gátolt, ezért ilyenkor a foszforban gazdag indító ellátás gyorsítja az eredést.
  • Kálium: a fej-, rózsa- és gumóképződés üteme és a minőség fő meghatározója. A téli, tárolásra szánt fajták jó tárolhatóságához nagy szárazanyag-tartalom, ehhez pedig jó káliumellátás szükséges. A tenyészidő végén a kálium túlsúlya segíti a fejesedést.
  • Magnézium és kén: a káposztafélék tápanyag-ellátási zavarai között a magnézium- és a kénhiány is gyakori. A magnéziumhiány az idősebb leveleken érközi sárgulással jelentkezik, és nagy káliumadagok mellett gyakoribb. A kénhiány megelőzésére az alap- vagy fejtrágyában szulfátformájú tápanyagot is érdemes adni.
  • Kalcium: hiánya okozza a fejes káposzta és a kínai kel belső levélelhalását (szélszáradás), a bimbós kel bimbóinak és a karfiol belső takarólevelének elhalását.

Mikroelemek: bór és molibdén

A káposztafélék bórigénye nagy. Bórhiánynál a szár, a levélnyél és a főér parásodik, berepedezik; a brokkoli, a káposzta és a karfiol szára üreges lehet, a karfiolrózsa barnul. Az amerikai szaktanácsadás (Delaware-i Egyetem) kiültetés előtt hektáronként kb. 1,7–3,4 kg bór hatóanyagot javasol a talajra, karfiolnál, káposztánál és bimbós kelnél kb. 0,2 kg/ha molibdénnel együtt. Bórhiányra a laza, alacsony szervesanyag-tartalmú és aszályos talaj hajlamosít; a túladagolás viszont mérgező lehet, ezért a hazai adagot mindig talajvizsgálat alapján határozzuk meg.

A molibdénhiány a karfiolon a legfeltűnőbb: a levéllemez nem fejlődik ki, keskeny, szíjszerű marad (ostorfarkúság), a növekedési pont torzul, piacképes rózsa nem képződik. Savanyú talajon gyakori, mert alacsony pH-n a molibdén nehezen felvehető; a meszezés a leghatékonyabb megelőzés. A mangán pótlására is érdemes gondot fordítani, különösen laza, lúgos talajon.

Kalciumhiány és szélszáradás megelőzése

A belső levélelhalás ritkán a talaj kalciumhiányából, sokkal inkább felvételi és szállítási zavarból ered. Kedvez neki a nagy páratartalom, az alacsony talajnedvesség, a túl sok kálium és nitrogén, valamint a gyors, meleg időben zajló fejesedés. A megelőzés lépései:

  1. a talaj pH-ját tartsuk 6,0 felett, meszezéssel, ha szükséges;
  2. kerüljük az ammóniumformájú nitrogén túlsúlyát;
  3. gondoskodjunk egyenletes vízellátásról, különösen a fejesedés alatt;
  4. ahol lehet, úgy időzítsük az ültetést, hogy a fejesedés hűvösebb időszakra essen;
  5. a fogékonyság fajtafüggő – a kockázatos időszakra ellenállóbb fajtát válasszunk.

Alaptrágyázás, fejtrágyázás, lombtrágyázás

Szabadföldön

A jó talajszerkezethez és az induló tápanyagszinthez jól érett istállótrágya őszi bedolgozása javasolt. Az alaptrágyát kora tavasszal, sekélyen bedolgozva adjuk ki, a talajvizsgálat alapján, kloridmentes összetett formában. A fejtrágyázást az öntözéshez igazítsuk: az optimális sorrend a műtrágya sekély bedolgozása, majd öntözés. Hosszú tenyészidejű fajtáknál az intenzív növekedés alatt kisebb adagú, osztott kezelés célszerű. A lombtrágyázás a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben végezhető, a fejesedés idején bórral kiegészítve; keverés előtt mindig végezzünk keverési próbát.

Korai hajtatásban

A korai káposztafélék rövid tenyészideje és a koraiság fokozása gyors, intenzív indítást kíván. A palántaágy készítésével egy menetben, a talajvizsgálat alapján töltsük fel a talaj kalciumkészletét, a kiválasztott műtrágyát pedig ültetés előtt sekélyen, nedves talajba dolgozzuk be. Az intenzív növekedés alatt nitrogéntúlsúlyos, a tenyészidő végén káliumtúlsúlyos ellátással segítjük a fejesedést. Csepegtetett, intenzív kultúrában a tápoldatozás teszi lehetővé a folyamatos ellátást. A kínai kel rövid tenyészidejű, nagy tömegű termést hoz, de a többi káposztafélénél jóval hajlamosabb a magszárképződésre, ezért a hőmérséklet-szabályozásra is figyelni kell.

Nitrátérzékeny területen az 59/2008. FVM rendelet általános szabályai is kötelezőek: szerves trágyával évente legfeljebb 170 kg/ha nitrogén adható, november 30. és február 15. között trágyát kijuttatni tilos, fagyott, vízzel telített vagy hóval borított talajra nem szabad trágyázni, a tevékenységet a gazdálkodási naplóban rögzíteni kell.

Összefoglalás

  • A káposztafélék tonnánkénti igénye fajonként és érési csoportonként eltér; a vöröskáposzta és a karalábé a legigényesebb.
  • Kiültetéskor a foszfor, a fejesedés idején a kálium a kulcs; a nitrogént osztva, öntözéssel összehangolva adjuk.
  • A bórra és a molibdénre a káposztafélék különösen érzékenyek – savanyú talajon a meszezés a molibdénhiány ellenszere.
  • A szélszáradás ellen a 6,0 feletti pH, az egyenletes vízellátás és a mérsékelt N- és K-adag véd.
  • Nitrátérzékeny területen tartsuk be a rendelet szerinti felső nitrogénkorlátokat és a tilalmi időszakot.