Agrárhírek és szakcikkek gazdálkodóknak

Tápanyag-utánpótlás

A napraforgó tápanyag-ellátása: mérsékelt nitrogén, elég bór

Ismertetjük a napraforgó tápanyagigényét, a nitrátérzékeny területek N-maximumait, a foszfor, a kálium és a kén szerepét, valamint a bórpótlás időzítését.

Farmit szerkesztőség·
A napraforgó tápanyag-ellátása: mérsékelt nitrogén, elég bór

A napraforgót sokáig igénytelen, „élelmes” növénynek tartottuk, amely mély gyökérzetével a talaj tápanyagkészletéből is jó termést hoz. Ez részben igaz, de a mai, nagy termőképességű hibridek a kiegyensúlyozott tápanyagellátást – és különösen a mérsékelt, jól időzített nitrogént és a bórt – terméssel és olajtartalommal hálálják meg. A túlzásba vitt nitrogén viszont többet árt, mint használ.

Mennyi tápanyagot igényel a napraforgó?

A nitrátrendelet (59/2008. FVM rendelet) 4. melléklete szerint a napraforgó egy tonna kaszattermésre, a szárral és a tányérral együtt 41 kg nitrogént, 30 kg P2O5-öt és 70 kg K2O-t vesz fel. Egy 3,5 t/ha-os termés tehát mintegy 145 kg N, 105 kg P2O5 és 245 kg K2O felvételével jár. A felvett kálium nagyobb része a szárban és a tányérban marad, így a szármaradvány talajba dolgozásával jelentős része visszakerül a táblára.

A napraforgó a tápanyagok nagy részét a csillagbimbós állapotig felveszi, ezért a fő tápelemeknek már a kezdeti fejlődés idején rendelkezésre kell állniuk. A kezdeti időszakban a gyökérnövekedés élénkebb, mint a hajtásé – ez adja a növény jó víz- és tápanyagfeltáró képességét. Az egyoldalú, nitrogéntúlsúlyos táplálás ezt az egyensúlyt borítja fel: a hajtás a gyökér rovására nő, a növény érzékenyebb lesz a stresszre és a betegségekre.

Mit mutatnak a hazai tartamkísérletek?

A hazai műtrágyázási kísérletek tanulságai két irányba mutatnak:

  • Jó vályog- és kötöttebb talajon a napraforgó gyakorlatilag nem igényelt káliumtrágyázást, és 50 kg/ha nitrogén, illetve 50 kg/ha P2O5 fölött a kaszattermés már nem nőtt, viszont csökkent a kaszat olajtartalma és az olajhozam.
  • Tápanyagszegény, savanyú homoktalajon (a nyírségi kísérletben) a napraforgó meghálálta a nagyobb mértékű műtrágyázást és a meszezést: a hosszú ideje trágyázatlan talajon az öt fő tápelem együttes pótlása kedvező évjáratban többszörösére növelte a termést és az olajhozamot. Az egyoldalú N-, NK- vagy NP-trágyázás ugyanakkor nem hozott termésnövekedést.

A gyakorlati következtetés: jó talajon a napraforgót mérsékelten, a talajvizsgálat alapján kell trágyázni, gyenge talajon viszont a kiegyensúlyozott NPK-ellátás és a kémhatás rendezése nélkül nem lehet jó termést elérni. A napraforgót csak nitrogénnel trágyázni soha nem érdemes.

Nitrogén: mértékkel és megosztva

A nitrogén túladagolása rontja az olajnövények minőségét: a fehérjetartalmat inkább növeli, mint az olajtartalmat, buja, laza szövetű állományt nevel, és fokozza a gombás betegségek – például a diaportés szárfoltosság és a fehérpenészes tányérrothadás – kockázatát. Ezért a napraforgónál a nitrogénadagot a többi kapásnál óvatosabban kell megállapítani: vegyük figyelembe az elővetemény után maradt és a talajban mérhető ásványi nitrogént (Nmin), valamint a szármaradványok lebontásához szükséges többletet.

A számításnál a nitrátrendelet korrekciós tételei is segítenek: egyéves pillangós elővetemény után az első évben 30 kg/ha-val, évelő pillangós után 50 kg/ha-val kevesebb nitrogénnel kell számolni, míg a nagy tömegű kukoricaszár vagy tarlómaradvány lebontásához 100 kg szárazanyagonként 0,8 kg nitrogéntöbblet vehető figyelembe. Sok szármaradványt hagyó kukorica után tehát valamivel több, borsó vagy szója után kevesebb nitrogén kell.

Nitrátérzékeny területen a rendelet a napraforgóra jóval alacsonyabb nitrogénmaximumot ír elő, mint a többi szántóföldi növényre:

Termőhelyi kategória Gyenge N-ellátottság (kg N/ha) Közepes N-ellátottság (kg N/ha) Jó N-ellátottság (kg N/ha)
I. mezőségi talajok (csernozjomok) 120 110 90
II. barna erdőtalajok 110 95 80
III. réti és öntéstalajok 100 85 60
IV. laza és homoktalajok 85 80 70

Ezek felső korlátok, nem ajánlott adagok. A nitrogén megosztása – egy része vetés előtt, a maradék sorközműveléssel, kultivátorozással egy menetben – csökkenti a korai, nagy adag kedvezőtlen hatását. Napraforgó alá nitrátérzékeny területen november 30. és február 15. között tilos trágyát kijuttatni.

Foszfor, kálium, kén és a kémhatás

A foszfor az erőteljes gyökérzet, a megtermékenyülés, a kaszat telítettsége és az olajképződés szempontjából fontos; a kálium a szárszilárdságot és a szárazságtűrést javítja. Mindkettőt alaptrágyaként, a talajvizsgálati eredmény alapján adjuk ki. Ha a foszfor- és káliumellátottság legalább közepes, a komplex műtrágya egy része startertrágyaként, vetéssel egy menetben is kijuttatható; ehhez csak jó fizikai minőségű, pormentes műtrágyát használjunk.

A napraforgó kénigénye is jelentős, a kén az olajképződéshez és a nitrogén hasznosulásához is szükséges. Kénben szegényedő talajainkon a nitrogén egy részét kéntartalmú formában érdemes kiadni. Savanyú, kalciumban és magnéziumban szegény talajon a napraforgó gyenge termést és rosszabb minőséget ad, itt a meszezés és a magnéziumpótlás is a technológia része.

Bór: a napraforgó kulcs-mikroeleme

A napraforgó bórigényes növény. Bórhiány főként erősen kilúgzott, savanyú homoktalajokon, láptalajon és túlmeszezett talajon alakul ki, de száraz időszakban jól ellátott talajon is felléphet átmeneti hiány, mert a bór felvétele a talaj nedvességétől függ. A bór a növényben nehezen mozog, hiánya ezért a növekedési pontokon jelentkezik: gátolja a sejtosztódást, a virágpor fejlődését és a megtermékenyülést. Jellegzetes következménye az üres kaszat és a tányér deformációja.

A Debreceni Egyetem friss szántóföldi kísérlete szerint a bórpótlás szempontjából a csillagbimbós állapot és a virágzás előtti időszak a legérzékenyebb, ekkor a lombtrágyaként kijuttatott bór növelte a tányérátmérőt és a termést. Ugyanebben a kísérletben a kezelt parcellák olajtartalma kissé alacsonyabb volt a kontrollénál – a nagyobb termés „hígító” hatása miatt –, az olajhozam azonban a termésnövekedés miatt javult. A mangánnak és a molibdénnek is jelentősége van, különösen lúgos talajon, ahol a legtöbb mikroelem felvétele gátolt.

A lombtrágyát gyakran a növényvédelmi kezelésekkel együtt juttatják ki. Előtte mindig végezzünk keverési próbát, és csak a NÉBIH növényvédőszer-adatbázisában jelenleg engedélyezett, napraforgóban felhasználható gombaölő szerekkel kombináljunk, a címke előírásai szerint.

Összefoglalás

  • A fajlagos igény tonnánként 41 kg N, 30 kg P2O5 és 70 kg K2O; a kálium nagy része a szármaradvánnyal visszakerül.
  • Jó talajon mérsékelt, talajvizsgálatra alapozott trágyázás elég; a sok nitrogén csökkenti az olajtartalmat és növeli a betegségek kockázatát.
  • Nitrátérzékeny területen a napraforgóra vonatkozó maximális nitrogén jóval alacsonyabb, mint a kalászosoknál vagy a kukoricánál.
  • Gyenge, savanyú talajon a kiegyensúlyozott NPK-ellátás és a meszezés a jó termés feltétele.
  • A bórpótlást a csillagbimbós állapot és a virágzás előtti időszak köré időzítsük.